Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Acsay Antal: A keresztény tanítás nevelő értéke
692 DR. ACSAY ANTAL. eszközül szolgálhatnak a tanulásra : errando discimus ; de a tanulásnak lélektanilag és logikailag egyaránt egyenes és közvetlen eszköze mégis az igazság. Lélektani igazság az, hogy a világos és erős képzetek mindenkor könnyen vissza- idézhetők az öntudatba, amiért is mindenfokú tanításunkban, akár az iskolában tanulókat, akár a társadalomban fel- nőiteket oktatunk, mindig arra kell törekednünk, hogy ilyen világos és erős képzeteket vigyünk be azoknak a leikébe. Ezek a képzetek mindennél alkalmasabbak arra, hogy a tanítvány egyéniségét kifejlesszék, értelmi és erkölcsi életét biztos alapokra fektessék. A lélektan tanítása szerint is erre a célra a legfontosabbak és az első helyen állanak a valláserkölcsi alapigazságok, melyek az embernek egész lelki életében, így erkölcsi életében is, a legszilárdabban tudják megvetni az erkölcsi életnek erősségét és tiszta- ságát. Ennélfogva egész természetes az a törekvés, hogy minden tanító ezeket a képzeteket egyrészről positiv úton föl- és visszaidézni törekszik ; másrészről azokat a képzeteket, melyek arra szolgálnak, hogy ezeket megakadályozzák, gyön- gítsék vagy elnyomják, eltávolítani, sőt megsemmisíteni kell. Ezen a lélektani alapon vizsgálva az evangéliumokat, mint az igazságnak anyagi forrását, nem másodrendű fontosságú ránk nézve az, hogy a tanítás eszközéül szolgáló igazságokat, Jézus intézkedése folytán, egyrészről megőrizi az Egyház, másrészről gondoskodik arról, hogy tanítás alkalmából világos és tiszta igazságoknak jussanak birtokába az emberek. Tanítási szempontból is nagy fontossága van tehát Jézus szavainak, melyeket Péterhez intézett : »és e kőszálon fogom építeni anyaszentegyházamat, és a pokol kapui (téve- dés és bűn) nem vesznek erőt rajta«. (Máté 16, 18.) VI. Az akarati életnek lelki tevékenységeit vizsgálva a lélek- tani fejlődés arról győz meg bennünket, hogy az ösztönök bizonyos vak kényszerrel hatnak a lélekre, a kívánságnál világosan meg van jelölve a tárgy, melyre az akarat irányul, csak arra nincs még kellő tekintettel, hogy megvalósítható-e
