Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézisről
474 DR. MIHÁLYFI ÁKOS. Christi tui. A diákon mondja : Amen. Ismét szól a diákon : Benedic Domine sanctum calicem. És a pap három kereszt- jelet vet a kehely fölött, mondván : Et illud, quod in hoc calice continetur, pretiosum sanguinem Christi tui. A diakónus most a stólával rámutatva, mindkét színre mondja : Benedic Domine, ambo simul ! A pap mindkettő fö- lőtt hármas keresztet vet s mondja : Transmutans (μεταβαλών) illa tuo Spiritu sancto.1 A diákon felel : Amen, amen, amen ! És a pap felé meghajtva fejét : Memento mei peccatoris, domine sancte ! Majd előbbi helyére visszamenve, kezébe veszi a rhipidiont s azt mozgatja a sz. titkok felett. A pap halkan mondja az epiklézis befejező részét.: »Ut fiat acci- pientibus in sobrietatem animae, ad remissionem peccatorum, in communicationem S. Spiritus, in regni coelorum pleni- tudinem, in fiduciam erga te, non in delictum aut dam- nationem.«1 2 Ugyancsak a Jakab-liturgiából származik az örmény- liturgia is, melynek anafórájában az epiklézis így hangzik : A pap mélyen meghajolva, így imádkozik : Te deprecamur bone Deus, supplicamus et petimus, demittere velis Spiritum tuum Sanctum consubstantialem super nos et super haec munera. Majd fölemelkedve, kereszt- tel jelöli a kenyeret, háromszor halkan mondva : Benedic panem et fac eum corpus Domini et Redemptoris nostri Jesu Christi. A diákon erre halkan háromszor Amen- nel felel. A pap a kelyhet is megáldva, háromszor mondja : Benedic quod est in hoc calice et fac id verum sanguinem Domini et Redemptoris nostri Jesu Christi. A diákon ismét három- szoros Amen-nel felel. Majd a pap megáldva a kenyeret és a bort, háromszor mondja : Consecra hunc panem et vinum in verum corpus et verum sanguinem Domini et Redemptoris nostri Jesu 1 Szabó Simeon (i. m. 250. 1.) nagy félénkséggel így fordítja : Immolans Spiritu tuo sancto. 2 Szabó Simeon i. m. 257. 1.
