Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

404

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

náluk gyónóknak bűneiktől feloldozást. Ezt kár volt olyan apodiktice papírra vetni, a dolog nagyon kétséges ; abból, hogy a középkorban szükség esetében világi ember vagy diákon előtt is gyóntak az emberek, még nem lehet igazolni azt, hogy ilyen gyónásban valóságos szentségi feloldozást kaptak. (Lásd Wernz i. m., IV. k. 741. 1., aki határozottan vissza- utasítja ezen feltevést). Szerző a következő fejezetben (231. 1.) megismétli ezen felfogását.

A VII. fejezet (»Szocializmus és Autonómia«, 220—237. lap) szerző a katholikus világnézet szociális integrációjának egyik módját látja az »autonómiá«-ban, vagyis abban, hogy a világi hívek a dogmatikus akadályok által ki nem zárt egyházi jogkörökben, nevezetesen a kormányzati hatalomban, való részesedéshez bocsáttatnak nemcsak Magyarországban, hanem az egész Egyházban ; szerző az »autonómiá«-t a jó értelemben vett laicizmussal azonosítja és szembehelyezi a klerikálizmussal, amely eszerint az autonómiát elutasító hierarchiai álláspontnak elnevezése. Ezen klerikális állás- foglalásnak (az autonómia ellen) okát szerző a papság »tudat- tartalmának szociális hiányosságaira« és az őket uraló indi- viduális felfogásra vezeti vissza, amelynek feladását, szerző szerint sürgősen követelik : 1. az egyes emberek önérzetének, önbecsülésének, a társadalmi küzdelmek behatása alatt tör- tént erősödése ; 2. az Egyháznak és intézményeinek (az Állam- tói való mind tovább való eltávolodás miatt) jogvédelme ;

3. az alkotmányosság és fejlődés elvének az Egyházba való bevitele és egyházi belforradalmaknak ily módon való elhárí- tása. Ezen indokolásból csak a 2. okot vagyok hajlandó elfogadni, a másik kettő már a nem-katholikus jellegű laiciz- musnak színezetével bír.

Kár volt szerzőnek olyan szorosan Hinschius véle- ményét követni abban, hogy a laikusok liturgiái, aktív jogai- nak »dogmatikus alapjai« is volnának (230. 1.) és hogy az ősegyházban a világiak is ily jogokat gyakoroltak.

Szerzőnek ezen fejezetben elfoglalt azon alapfelfogá- sával, hogy autonómiára a jelen viszonyok közt szükség van, magam is egyetértek, de a fenti kifogásokon kívül nem értek