Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 403 jogpolitikai gondolata a legműveletlenebb népet is, a vér- fertőzés szempontján kívül is, az endogámia eltiltására vezette el; míg a művelődés elterjedésével felbomolván a házközösségek és meglazulván a rokonok közti vagyoni és érzelmi kapocs, a rokonsági akadályok redukálása lesz kivá- natossá nem azért, mintha a házasság »szocializáló hatásának jelentősége« csökkent volna, hanem mivel ezen későbbi korok- bán a tiltott fokú rokonok is már úgy vagyonilag, mint érzelmileg, idegenekként állanak egymással szemközt. Tehát épen nem lehet szó a civilizáció haladásával a társadalom tagjai közti nagyobb szolidaritásról; mert ki állíthatná azt, hogy a nomád házközösségben élő családok közt kisebb volt a szolidaritás, mint a XX. század falusi, vagy pláne városi családjai között ? És ha mégis kívánatosnak látszik a rokonsági akadály szűkítése, ez nem a szociális hatás kisebbítését, hanem a rokonokra is kiterjesztését jelenti olyan időben, amidőn épen igen laza az emberek közötti testvériség. A mai óriási mérvet öltő egyesületi törekvések épen azt mutatják, hogy soha jobban nem volt szükséges a mesterséges, a tervszerű egyesülés, mint napjainkban, ahol rokon a rokonnal szemben is idegenként áll. Ezt más kapcsolatban alább, a következő fejezetben (236. lap jegyzet) szerző is elismerni kénytelen. Szerző érdekesen ismerteti, milyen üdvös szociális hatással volt az, hogy az Egyház a római jog rokonsági akadályait úgy a fokok számának emelésével, mint a fokok számításának módosításával (germán számítás) megszigo- rította. Szerző talán nem is vette észre, hogy itt önmaga ellen szolgáltatott újabb érvet, t. i. azt, hogy az Egyház épen a középkorban mily nagymérvű szociális hatást váltott ki, tehát abban a korban, amidőn, szerző szerint, az indi- viduális gondolkodás volt a domináló. Szerző (216. 1.) a lelki rokonságról szólva, Freisen után azt írja, hogy az inpedimentum cogn. spir. »ex sacramento poenitentiae« a középkorban beállott akkor is, ha valaki szűk- ség esetén egy világi embernek gyónta meg bűneit, és állítja, hogy ama időben világiak is adhattak szükség esetében a 26*
