Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

391

dalmi tevékenység egyes aktusait is, és csakis úgy lesz ezek- nek végrehajtása biztosítva, ha az egyedi lelkiismeret és erkölcs motívuma áll őrt, nemcsak az állam brachiuma (mely amúgy is kevés társadalmi aktushoz volt a múltban kapható), az ilyen társadalmi kötelezettségek végrehajtásánál. A »soli Deo servire« gondolata épen ezért épen nem »Istent eltorzító« gondolat; és nemcsak igaz gondolat, de kiegészí- tésre nem szoruló gondolat, amely csakis kifejtésre és magya- rázatra szorul az olyan félreértések elkerülése végett, minőkbe szerző esett. A katholicizmus ellenei szintén vagy jóhiszeműen kerülnek ezen félreértések ködébe; vagy pedig (gyakrabban, mint nem) rosszhiszeműleg kizárólagosan individuális értei- met adnak a »vanitas vanitatum« jelszónak, amelyet csakis katholikusnak vélnek, holott ószövetségi (zsidó) formulázása van és közös elve minden »theisztikus« álláspontot képviselő vallásnak. Épen olyan rosszhiszemű a legtöbb esetben az, ha az egyházat mondott elve és gyakorlatai (missziók, lelki gyakorlatok!) miatt a haladás kerékkötőjének mondják, és a haladás nevében az »écrasez l’infame«-ot kiáltják reá. Csodálatos, hogy szerző erre azt mondja, hogy ezt az Egyház ellenfelei az »élet« (értsd : haladás) érdekében teszik ; épen ilyen furcsa és téves, amikor ő a szeparáció eszméjét kivá- natos haladásnak mondja. Az idézett rész utolsó mondata pedig épen veszedelmes felfogást árul el, mintha t. i. az egyének erkölcsi bukása árán is fejleszteni kellene a hala- dást és hogy ily módon elért haladás végelemzésben szintén erkölcsi tökéletesedés érdekében történik. Azt lehet ugyan állítani, hogy az erkölcsileg rossz cselekmények nyomában is fakadhatnak erkölcsileg jó fejlemények (mint üdvös reakció); de a szerző formulázása aggályos még akkor is, ha ő nem is teljesen úgy értette, mint az szóról-szóra értelmezhető.

Szerző mindezen fejtegetéseinél folyton azon axiómát látszik vallani, hogy az ember célja a folytonos haladás elő- mozdítása, holott az Egyház »scholá«-ja ma és minden időben a »progressizmus absolutus «-sál szemben tagadó álláspontot foglal el. Szerző a minden téren való »tényleges előhaladást« (amelyet általában mi is megengedünk és a jövőre prognosz-