Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Jehlicska Ferenc: A marxista vallásbölcselet forrásai és lényege
A MARXISTA VALLÁSBÖLCSELET FORRÁSAI ÉS LÉNYEGE. 365 fűzött optimista reményekkel szemben is vannak meg nem oldható kételyeink. Marx fölfogásával szemben nem kisebb tekintélyre hivatkozunk, mint Aqu. sz. Tamásra, aki Aris- toteles »Politikaijához írt kommentárjában 1 nem a kinyi- latkoztatásból, hanem a tiszta észből kimutatja az ilyen opti- mizmus alaptalanságát. »Elismerjük, mondja sz. Tamás, hogy a kommunista törvényhozás első tekintetre tetszetős és vonzó színben tűnik fel. Ez a látszat először abból a jóból ered, amit az emberek képzeletükben az ilyen törvényhozástól remélnek. Mert ha valaki azt hallja, hogy bizonyos államban a polgárok mindent közösen bírnak, igen nagy véleményt alkot magának arról a rendkívüli barátságról, mely ott kell, hogy a polgárokat összetartsa. Másodszor azért látszik oly tetszetősnek ez a közösség, mert az emberek azt hiszik, hogy általa sok rossz- nak lehet elejét venni. Azt gondolják, hogy akkor majd nem fognak az emberek a megkötött szerződések miatt pörle- kedni, a szegények nem fognak majd a gazdagoknak hize- legni, hamis tanúságot se fognak többé tenni; — mintha mindeme bajok onnét erednének, hogy a vagyon nem közös. Äm vigyázzunk, hogy ne csalatkozzunk. Mert ezek a bajok nem onnét erednek, hogy a vagyon nem közös, hanem az emberek rosszaságából. Hiszen tapasztaljuk, hogy azok, akik közösen bírnak valamit, sokkal inkább pörlekednek, mint azok, kiknek magánvagyonuk van.« 1 2 Itt is, meg a Summa Theologica-ban is mondja sz. Tamás Aristoteles-szel, hogy ami közös, azt az emberek el szokták hanyagolni.3 »Dictum Socratis non solum non est utile civitati, sed etiam infert maximum nocumentum. Videmus nempe, quod de eo, quod est commune multorum, valde parum curatur, quia omnes 1 Divi Thomae Aquinatis, Doctoris Angelici, in octo libros Politicorum Aristotelis expositio. 2 Lib. II. lect. IV. 3 S. theol. 2., 2., qu. 66., a. 2. : » . . . per hoc magis pacificus status hominum conservatur, dum unusquisque re sua contentus est. Unde videmus quod inter eos qui communiter et ex indiviso ali- quid possident, frequentius iurgia oriuntur.
