Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Jehlicska Ferenc: A marxista vallásbölcselet forrásai és lényege
A MARXISTA VALLÁSBÖLCSELET FORRÁSAI ÉS LÉNYEGE. 359 az ideológia többi formáit, a bölcseletét, a politikát és a jogot a teológia uralma alá hajtotta ; azért aztán minden ellenzéki társadalmi és politikai mozgalomnak vallásos mezben kellett föllépnie. S amint a polgárság kezdettől fogva proletárokat hozott létre, úgy a protestantizmusban is a mérsékelt polgári párt mellett ott találjuk a plebejus forradalmi árnyalatot is. Németországban a mozgalom elposványosodott, mert a nemességnek sikerült legyőznie a parasztságot. Angliában több sikere volt a forradalmi mozgalomnak, mert Kálvin szellemében demokratikusabb és republikánusabb volt. Végre Franciaországban, mikor a polgárság elérte fejlődésének tető- pontját, nem volt többé szükség a vallásos· mezre. Voltaire ·és Bayle óta a vallási eszmék nem voltak többé képesek hathatós módon kifejezésre juttatni a haladó pártok törek- véseit. Azóta bérbe vették őket az uralkodó osztályok s arra használják, hogy elkábitsák, félrevezessék, kizsákmá- nyolják és rabigában tartsák velük az alsóbb néprétegeket. »Látjuk tehát«, írja Engels, »hogy a vallás, amint egy- szer létrejött, mindig tartalmaz bizonyos hagyományos anyagot, amint különben is minden ideologikus téren a hagyó- mány nagy konzervatív hatalmat jelent. Ámde ezen hagyó- mányos anyag változásai a mindenkori osztályviszonyokból erednek, tehát azon emberek gazdasági viszonyaiból, akik e változásokat végrehajtják.« 1 Marx barátja, Heine, visszariadt az ateizmustól, mikor az sajt-, pálinka- és dohányszagú kezdett lenni. Marx nem ijedt meg tőle, sőt az ateizmus a mai napig fő forradalmi fegyvere a marxistáknak és — amint mondják — a munkás- tömegeknek legalkalmasabb ébresztője. Isten és túlvilág nincsen ; az anyagi javakra mindenkinek egyenlő joga van ; náluk tehát a társadalmi és gazdasági forradalom az isten- tagadásnak logikus konzekvenciája. Nem csekély lelki küzdelembe kerül a marxizmus ezen nézeteit megjegyzés nélkül végighallgatni; nem mintha a 1 Engels, u. o., 56. 1.
