Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

322

NYŐGÉR ÁSTÁL.

toriás követi, az apostol szavai szerint a vétket, akikről ezt két vagy három tanú beigazolja, »az összes közönség előtt fedd meg«:1 épen úgy a nyilvános érdemet nyilvános jutalmazás illeti meg. Továbbá Krisztusról írja sz. Ágoston : »A szenvedés megalázottságának jutalma a föltámadás dicsősége«: 2 ennélfogva minthogy Krisztus a legnagyobb nyilvánosság előtt szenvedett és ezt mindenki látta, szűk- ségesnek mutatkozott, hogy ugyanaz a Krisztus a£ ő föl- támadásának dicsőségét mindenki előtt megismertté is tegye.

Az apostol így szól : Krisztus a mi bűneinkért halálra adatott és a mi megigazulásunk végett föltámadott. 3 ebből következőleg, így folytatja sz. Tamás, a mi közjavunk érdeméből, a Krisztusnak magát föltámadása után minden- kinek nyilvánosan kellett volna megmutatni, aminthogy mindenki előtt nyilvánosan is szenvedett; mert a mi üdvös- ségünk és megigazulásunk egyaránt közjó, tehát a Krisztus- nak ez okból is nyilvánosan kellett volna föltámadása után mindenki előtt megjelennie. — Ez ellenvetésekkel szemben sz. Tamás idézvén sz. Péter szavait: »Az Isten őtet föl- támasztá harmadnapon és megjelenté őtet nem a sok népnek ugyan, de az Istentől arra kiválasztott tanuknak«,4 azt mondja : épenséggel nem volt szükséges az, hogy Krisztus föltámadása után mindenkinek megjelenjék, hanem elegendő volt, hogy csak némely az erre kiválásztott tanuknak mutassa meg magát.

— Azoknak, úgymond sz. Tamás, amiket megismerünk egyik részét általános természeti törvények által ismerjük,, a másik része pedig az isteni kegyelemnek különleges műkő- dése útján lesz előttünk ismertté. Ez utóbbiak közé tartoznak az isteni kinyilatkoztatások, amikre nézve az Istentől meg- állapított törvény az, hogy ezeket ő közvetetlenül a maga- sabb méltóságú létezőknek nyilvánítja ki, akiknek aztán a közvetítésével ezek megtudása eljut az alacsonyabbakhoz.« 1

1 Tim. I. 5, 20.

2 Super Joan. Tractat, 104.

3 Róm. 4, 25.

4 Apóst. csel. 10, 40, 41.