Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

ÜKÜNK FÖLTÁMADÁSA.

323

Hogy ez való igazság, ennek tanúbizonysága az Ür Isten által teremtett angyali seregeknek különböző kara és rendje.

Mindazok továbbá, amik a mennyei dicsőségre vonat- koznak, a közönséges, a természetes emberi ismeretet túl- szárnyalják, amint a próféta írja : »0 Istenem, te kívüled a fül nem vette be, a szem nem látta azokat, amiket te készítettél azoknak, kik te benned bíznak«; 2 ugyanazért azokat nekünk az Isten az ő lelke által jelentette meg.«3 — Minthogy pedig Krisztus mennyei dicsőségben támadott föl, épen ezért ezt a föltámadását nem az egész népnek, hanem csak egynémelyeknek mutatta meg megjelenésével, ugyanis azoknak, akiknek bizonyságtétele útján leendett az ismeretessé a mások előtt. — Tehát az első ellenvetésre a válasz ez : mivelhogy a Krisztus kínszenvedése a szenved- hetésre alkalmatos természetű testében történt meg, amely természet a közönséges, a természeti törvénynél fogva mindenki előtt ismeretes, ugyanezért Krisztus kínszenvedése az egész nép előtt közvetetlenül is nyilvánvalóvá lehetett; ámde mivel a Krisztus föltámadása *az Atyának dicsősége és hatalma által« történt,4 azért ez nem mindeneknek, hanem csak egynémelyeknek lett nyilvánvalóvá.

A nyilvánossá lett megtorlásból vett argumentálás sem válik be az érdemben ; mert ez csak a világ jelenlegi rend- jében áll meg. Itt e rendben igenis úgy van : valamint a nyilvánosan vétőkre nyilvános megtorlás vár, épen úgy szükséges, hogy a nyilvánvaló érdemeket nyilvánosság előtt ismertté lett jutalmazás is kövesse és pedig abból az okból, hogy ez eljárásmód által mások megokuljanak. Ámde a jövendő, a másvilági életet illetőleg nem így van a dolog ; az ott kimérendő megtorlás ugyanis és az ott kiszabandó jutalom már nem köznyilvánosságban mindenki előtt lesz

1 »Eorum quae divinitus revelantur, haec est lex divinitus instituta, ut a Deo immediate superioribus revelantur, quibus me- diantibus deferantur ad inferiores.« Caelest. hierarch. c. 4.

2 Izaiás 64, 4.

3 Kor. I. 2, 10.

4 Róm. 6, 4.

21