Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
320 NYŐGÉK ANTAL. föl ezt mint vádat először. Miért nem jelent meg Krisztus elleneinek ? Si suam — így ír Celsus — divinam potentiam revera innotescere voluit, oportuit utique, ut se suis adver- sariis, suo judici, omnibus omnino ostenderet«.1 Miért nem a belőle csúfot űző Herodesnek, a Pilátusnak, a főpapoknak, az írástudóknak, az egész szanhedrinnek és a feszítsd meg-et kiáltozó népnek ? Ezt nem tette Jézus, mert ellenei nem érdemelték meg, hogy dicsőült testben lássák, nem tette, mivel tudta, hogy ezt a kegyelmét is megvetet- ték volna, mint a többit, sőt a legnagyobb csuda láttára még inkább meg fogna keményedni a szívok. Hány csudát tett Jézus a főpapok és írástudók szeme- láttára Jeruzsálemben, és mi lett a következmény ? Még inkább fölbőszültek ellene. Látták a fényes csillagot szüle- tésekor, másokat útba igazítottak Jézushoz Bethlehem felé, de maguk az üdvösség útját nem követték. Látták a született vakot és ennek meggyógyulását Jézus csudájából. Hittek ? Nem. Keresték Jézust, hogy elve- szítsék. Látták Lázárt, ott voltak temetésén, látták ennek csudás föltámadását s mit tesznek ? Hisznek ? Nem. El akarják a föltámasztottat láb alól tenni és ugyanekkor hatá- rozták el, hogy Jézust is megölik. íme a csudák nem fognak ezen a nemzetségen ! Jézus eltagadhatatlan csudái láttára ráfogják az Űr Jézusra, hogy az ördögök fejedelmének erejé- vei műveli azokat a jeleket. Avagy nem tudta-e a szanhedrin, hogy mi történt a sírnál: A lélekszakadva futó katonák jelentették, hogy föltámadott. És ? . . . . Nemde sok pénzt adának nekik, hogy hazudván terjesszék a hírt, mintha az Ό aludtokban ellopták volna a Jézus testét. Tudták tehát és mégsem hittek. Ez mutatja azt, milyen a gonosz szív. Nem hisz az ilyen ember. Hiába is jelent volna meg nekik az Űr, akkor sem hittek volna, amint nem hittek életében csudái- nak sem. Az ilyenekre nézve hasztalan lett volna a személyes 1 Contra Celsum Lib. II. n. LXIII.
