Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

306

NYŐGÉR ANTAL.

süljenek, a rászedettek, a csalódottak pedig okvetetleniil ki- józanodnak, ha egyáltalán józanná váló az ő eszök. Az apostolok józan, természetes eszü emberek voltak és mint ilyenek közös egyformasággal hirdették a föltámadottat és meg is haltak e Krisztusért, mert tudták jól, hogy ki az, akinek hisznek.

Az evangélisták megegyező' írása a Krisztus föltámadásáról.

Krisztus föltámadását az őtet halálra ítélő szanhedrin úgy akarta eltagadni, hogy azt hireszteltette, hogy a tanít- ványok a sírt éjjel, amikor az őrző katonák aludtak, feltörték és egyszerűen ellopták a testet.

E vád semmis, belső okoknál fogva határozottan hamis ; mert alvó tanuk semmit sem bizonyíthatnak az alvásuk alatt történtek felől, s hogyan is tudhatták volna, hogy épen a tanítványok lopták el Krisztus holttestét és nem más ? Ha pedig a tanítványok lopták el s ezt a főtanács is úgy hireszteltette, mi az oka annak, hogy soha egy tanít- ványt sem vontak felelősségre a sírrablás miatt, holott e vádbeli cégéres bűntettért ugyancsak módjukban lett volna őket a törvény szerint kínpadra vonni és a halálra vinni.

A főpapok ezt nem tették és ezzel bizonyságot tettek arról, hogy ők maguk legjobban tudták hová lett a Krisztus teste. Nem tették még akkor sem, amikor széliében, az ő fülök hallatára hirdették az apostolok az Ür Jézus föltárna- dását. Nem tették akkor sem, amikor az általok megölt Krisztusnak, épen az ő föltámadása okából Jeruzsálem- ben és egész Zsidóországban ezrek meg ezrek szegődtek az őt imádó tanítványaihoz.

E vád tehát semmi, nem is gyanúsítás, hanem gonosz rágalom volt és pedig esztelen rágalom.

Századok múltak, száz és száz milliókra növekedett a Krisztus híveinek száma, ámde azért időről-időre mindig akadtak olyanok, akik gonosz szívok gerjedelmei által ösztö- kélten a buzgó hívők örvendetes allelujájába nem átallották belekiáltani : — (tusakodván a megismert igazság ellen) —