Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FÖLTÁMADÁSA. 307 csak képzelődés szüleménye a Krisztus föltámadása. E taga- dásnak tarthatatlansága is azonnal kitűnik, ha a Szentírás- nak leírását, ha a föltámadás igen-igen számos szemtanúi- nak életét s e tény megvallásáért viselt hősies kitartását, egész a vértanuságig, szemléljük. A rationalisták azonban nem nyugosznak, ők Krisztust, az isteni Megváltót és isteni törvényhozót elismerni nem akar- ván, föltámadásának valóságát azon a címen törekszenek eltagadni, minthogy, úgy mondják, maga a szentírási leírás is ellenmondásokat tartalmaz. Nem új az üyféle beszéd. A felsőbb, a szellemi világot elismerni vonakodók a csudaesemények megtörténtét min- denha nem lehetőnek állítván, a Szentírásban lépten-nyomon hibákat, ellenmondásokat iparkodtak fölfedezni. Mivel pedig Krisztus föltámadása minden egyéb, a Szentírásban leírt csudák közül a legnagyobb, épen ezért nem is meglepő az, ha a rationalista irányzat ennek megtörténtét szent- írási ellenmondások révén is valótlanságnak szándékozik feltüntetni. 1875-ben Budapesten jelent meg egy füzet : »Az én hitvallásom« címmel, írta egy magas tudományos intézet- nél működő úr. Ez ebben a füzetben egész kategorice ezt merészeli kiírni: »Jézus föltámadásának és megjelenésé- nek körülményei iránt az evangéliumnak írói nem voltak tisztában, azért egymásnak ellentmondanak azok leírásá- bán. Hasonlítsuk egybe Máté XXVIII., Márk XVI., Lukács XXIV., János XX., XXI. fejezeteit egymással. Az ellentétek kiegyenlíthetetlenek«. 1 Ez nagy szó, mert ha ez valóban így volna, már akkor igazán kétség támadhatna az iránt, hogy volt-e az apostolok- nak valóban tárgyilagos meggyőződésök Krisztus föltámadott- ságáról ? Félő volna, vájjon az egész evangeliumos könyv nem helyezendő-e egy sorba a szép erkölcsi mondásokat is tartalmazó egyéb napkeleti regés könyvek közé ? No már, ha ez így volna, akkor ezzel az egész kérész1 Az én hitvallásom 5. f. 19. 1. 20*
