Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

305

föltámadását illetőleg nem lehetett s egyáltalán lehetetlen az, hogy annyian egyformán képzelődjenek és egy össze- zavart beszédű asszonynak szavára zárt szobában, útközben, mezőn, hegyen, vízen, munkaközben, minden zörejben, min- den ködpárában, a teljesen tiszta, átlátszó levegőben kép- zelődésök szüleményét, a kiilönbon ott nem levő Jézust lássák.

De ha Renan fölteszi az apostolokról azt a minden mértéket túlhaladó képzelődést, mely egyénileg ő nekik 0 Krisztust jelenítette meg, hogyan magyarázható meg sz. Pál beszéde, aki a jeruzsálemi főtörvényszéknek bírója volt és a mai szólásmód szerint doktor vala s határozottan láng- elméjű férfiú ? Hogyan lehetséges az, hogy ez időben távol állván a Magdolnától eredetizett hypnotizálástól, idegen azoktól a körülményektől, amelyek között az apostolok éltek s aki Jézust földi jártában nem is ismerte, aki előbb kérlel- hetetlen ellenség volt : és mégis nyíltan, világosan kijelenti, hogy a fölfeszített Jézus neki is, mint dicsőségesen föltárna- dott, megjelent ?

De hátha Krisztus föltámadottsága nem más Renan és a rationalisták szerint, mint csak képzeletszülemény, akkor ez embereknek oly nagyfokú lelki bajban kellett szén- vedniök, hogy méltán kérdezhetjük: ily kiforgatott eszű emberek mért nem képzeltek más, az ő nemzeti vágyaiknak megfelelő látományokat ? Hiszen tudjuk, hogy a rögzött eszmékkel viódó elmék mily csodaszüleményekkel rémítik embertársaikat. Itt minden ilyen hiányzik. Krisztus e jelenéseinél teljesen távol van minden, ami a lelki beteg szörnyképéit kísérni szokta.

Ebből is látszik tehát, hogy Krisztus föltámadottsága nem képzeleti szülemény, hanem szent igazában megtörtént valóság, amely valóság tette azt, hogy évtizedeken kérész- tiil a szemtanuk épen oly lelkesedettek voltak a föltárna- dott Krisztus iránt, mint az első napon. Kitart-e a képzelő- dés ily soká ?

Ha nem támadott föl Krisztus, akkor el kel- lett lopni a sírból testét. E sírrablók lehetetlen, hogy lelkeHittudományi Folyóirat. 1908.

20