Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FÖLTÁMADÁSA. 303 csakhogy amit tovább mondott az Úr Péternek a vértanúi halála felől, meg a Jánosnak természetes kimúlásáról, azt János úgy írta meg, mint aki hallotta az egész párbeszédet- Itt megint, ha álom játéka e megjelenés, akkor a dolog úgy van, hogy többen ugyanakkor ugyanazt az egyet álmodták- No ez nem történik meg ; mert ugyanaz az egy álomkép* ugyanabban az egy időben teljesen azonos egyformasággal két álmodónál sem fordul elő, több egyéniségnél pedig annál kevésbbé. Ámde, ha e jelenet, e bizonyságvallomás és főpásztori megbízatás annak a gyarló eszű, képzelődő Péternek Renan szerint csupán csak álma, ekkor meg határozottan érthe- tetlen az, miért álmodott Péter bárányokról és juliokról ? Mindnyájan tudjuk, hogy Péter egész apostoli útjáig mindig halászmesterséget folytatott. Áll tehát ő reája nézve is : arator de bobus, miért álmodhatott ő, a halász, a juhászok foglalkozásának köréből ? Ez evangéliumi elbeszélés csodálatos halfogást említ- Csodálatos, mert igen sok volt a hálóba került hal, csak a nagy hal volt százötvenhárom,1 csodálatos, mert épen a világos reggel történt e fogás, mikor a halak a fény elől a víz mélyebb, rejtettebb helyeire húzódnak, ezt jól tudják a tapasztalt halászok. ־ E halfogással rokon az az esemény, amelyet legrész- letesebben sz. Lukács írt le evangéliumának 5. részében az 1. verstől a 10-ik versig. Csodálatosan megáldotta az Űr Jézus itt is Péter halászatát, amidőn is ez Jakabbal és Jánossal egyetemben ott hagyván hajójukat, hálóikat, mindenöket és egészen Jézushoz szegődtek és ekkoron így szólott az Úr Péterhez : »Ne félj, mostantól kezdve már embereket fogsz.« Ugyan sz. Máté is megemlíti Krisztusnak Simonhoz, ki Péternek hivatik és ennek testvéréhez, Andráshoz intézett e szavait: »Kövessetek engem és az emberek halászaivá teszlek titeket.«1 2 Tekintvén tehát Péternek halászi foglala1 Ján. 21., 11. 2 Máté 4, 18—19. s Márkusnál is 1, 17.
