Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

302

NYŐGÉR ANTAL.

alakot Jézusénak véljenek ? Ezt, tekintvén az ő munkás életöket, egyszerű lelkületűket, el nem fogadhatni.

A Krisztus föltámadását és istenségét tagadó Renan azonban úgy beszél, hogy ott valójában nem is rezgett a légen át hang, nem is állott ott a parton semmiféle alak, ez ő szerinte mind csak a képzelődés játéka vala. Ezzel a semmi- vei, ezzel a valójában láthatatlan képzeleti alakkal ültek tehát a parton az evéshez az apostolok ? Kik ? »Simon Péter, Tamás, Natánael, Jakab és János és még két tanítvány«,? tehát heten. És ez a hét mind képzelődött a rögzött eszméig ? Nem ! . . . a tébolyodottságig ? Ilyen volt-e a Tamás is, az az apostol, akinek történetét a fehérvasárnapi megjelenéskor egyszerűen utólagosan odahamisítottnak bélyegzetté Renan, épen abból az okból, mivel az ily indító alapokokat követelő ember megzavarná az ő képzelődő theoriáját ?

Micsoda eszeveszett beszéd ez, képzelődésnek állítani a parton együtt étkezést, amelyre Jézus fölszólította az apostolokat ? Ki hihet el ilyeneket ! Tagadja el az egész itt leírt eseményt, gonoszul tesz, az igaz, de elfogadni a törté- netet, úgy, hogy azt szentségtörőleg kiforgatja értelményé- bői, ez már álnokság is és tekintvén a módot, ahogyan Renan teszi, ez meg már épen nem tudóshoz, magát okosnak tartó emberhez illő eljárás.

De menjünk tovább Renan nyomán, aki az evangéliumi leírást követvén, ezt mondja : Péter talán álmában hallotta Jézusnak a háromszor hozzája intézett szavait : Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem ?

E megjelenés alkalmával szólította föl ugyanis Jézus Pétert háromszor a bizonyságvallomásra, és a Péter alá- zatos feleletei után reája bízta az Űr az ő bárányainak és juharnak legeltetését.

Ez Renannak mind csak képzelődés, egy fáradt, babo- nás ember álma volt csupán és semmi más.

Itt ismét egy legyőzhetetlen nehézség van. Micsoda ? Renan ezt a vallomástételt kikapta és álomnak minősítette,

1 Ján. 21, 2.