Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

301

mindvégig megmaradtak a föltámadott és az önszemeikkel újra elevennek látott Krisztus hirdetésében s mikor épen emiatt halállal fenyegették őket, válaszuk állandóan ez volt : »Inkább kell engedelmeskedni az Istennek, mint az embe- reknek.«

Még képtelenebb elmagyarázás az, amikor Renan a Krisztusnak a sz. János evangéliumában említett harmad- szőri megjelenéséről szól. A Tiberiási-tengeren halásztak a tanítványok és Krisztus a parton megállván, kiáltott : »Vessétek be a hálót a hajónak jobbrésze felől és találtok.« Erre bőséges halfogás következett. János megismervén Jézust, monda Péternek, ez az Ür, Simon Péter pedig hall- ván, hogy az Űr köntösét fölövezé ; mert mez nélkül vala és beveté magát a tengerbe.1

Renan elfogadja mint történeti valóságot, hogy a tanítványok halászni mentek, elfogadja a bő halfogást is, meg a parton álló alakot is, sőt ennek a kiáltását is, de azt már egyenesen kizárja, hogy ez alak a Jézus lett volna, hanem más valaki kiáltott, úgymond, s így egészen a kép- zelődés szüleménye volt a Krisztusnak e látása.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, amit ez esemény megírásánál sz. János 1 2 megemlít : »nem messze valának a földtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire«. Ez a kétszáz könyök hatvan lépéssel, vagy háromszáz lábbal egyenlő, ez oly csekély távolság, hogy egy törődött aggnak, avagy csak egy kis gyermeknek a kiáltása is tisztán kivehető ennyiről és épen ezért, mivel oly közel állott a parttól hozzá- jók Jézus, biztosan meg is ismerhető vala Ő ; annál is inkább, mert már reggel vala, amint sz. János ez eseménynél ugyanaz evangéliuma 21. rész 4. versében föl is jegyzi ezt : πριυϊας δε ηδί! γενομενης (már világos reggel lévén).

Lehet-e ily körülmények közt föltenni, hogy a nehéz munkában izzadó apostolokat a folytonos képzelődések annyira eltöltötték, hogy minden hangot Jézusénak, minden

1 Ján. 21, 3—7.

2 Ján. 21, 8.