Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FÖLTÁMADÁSA. 271' gíthet ki. Azt alig lehet megengedni, hogy azok, akik oly erősen hitték Jézus föltámadását, önmaguk lopták volna el a testet. Azonban meg kell emlékeznünk, hogy e pillanatban a kisded egyház teljesen széstzórt volt. Lehet, hogy néhányan a tanítványok közül fölvevén a testet a sírból, elvitték Galileába. Másrészről a tanítványok, kik a testet elvitték, semmit sem tudtak a hírekről, amelyek Jeruzsálemben támadtak Jézus föltámadása felől és azért, midőn később ily híreket hallottak, csodálkoztak. Azonban nem szólották ellene, mert úgyis hasztalan lett volna, ez már nem változ- tatott volna semmit a dolgon.«1 Ez a Renán-féle beszéd.. Ámde hogy a megfélemledett kis seregnek egynéhány rettegő tagja tegye meg a főbenjáró sírrablást, az elfogad- hatatlan, s még ha megtehette és megtette ■volna is, hogy érthető az, hogy ezek a tanítványok egytől egyig mind- halálig hívek maradtak az Ür Jézushoz és a föltámadást bátran hirdették mindenütt. Az még érthető, hogy jóbarátok kedvéért hallgat valaki egy a jó barátjában meglevő tévedésről, de az lehetetlen, hogy egy általa jól ismert hazugságért, amiből épen semmi haszna nincsen, mindvégig szenvedjen és kínos halált is hal- jón. Renan midőn Krisztus testének ellopásáról szól, álnokul így ír : »lehet, hogy néhányan a tanítványok közül tették ezt«. Ezzel mintegy kikerüli a kérdést, hogy mért haltak meg e föltámadás hirdetéséért azok a tanítványok is, akik ■»a lehet« szerint ellopták a testet, tehát jól tudták, hogy־ nem igaz a Krisztus föltámadása ? Épen ez okból jóhiszeműnek akarván föltüntetni az összes tanítványokat, így folytatja előadását : »Azonban azt is szabad föltennünk, hogy a test eltüntetése a zsidók műve volt. Talán hitték, hogy ezáltal elejét veszik a lázongó jeleneteknek, melyek támadhattak volna az oly igen nép- szerű embernek teste miatt, aminő Krisztus volt. Talán meg akarták akadályozni, hogy zajos végtisz- tességet rendezzenek a számára, vagy hogy emléket állít1 Les Apötres. Páris, 1866. 44. 1.
