Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Hellebronth Miklós: Még egyszer az égfölötti vizekről
MÉG EGYSZER AZ ÉGFÖLÖTTI VIZEKRŐL. 221 hominum consuetudinem loqui, nullum errorem docuerunt« <p. 517). A kinek alkalma van a saját könyvtára polcain túl is tájékozódni a külföldi idevágó irodalomról, az bizonyára még több hasonló nyilatkozatot olvashat korrekt kath. exegeták és theologusok tollából. De azt hiszem, ennyiből is megítélhető, hogy lehet-e jogosan vádolni rationalismussal azt, aki a Szentirásban a régi keleti népek naiv természet- tudományi vélekedéseinek nyomait véli feltalálhatni ? Ezen egyszerű, természetes és az exegesis tényei által is követelt állásponttal szemben a Szentirás tévmentességéről vallott túlszigorú és merev felfogásnak ad kifejezést Fonok többször idézett munkájában. Szerinte a kinyilatkoztatás nem érinti ugyan a szentiró tudományát és gondolkodás- módját, de igenis eszközli azt, hogy a szentiró nyilatkozatai a természettudományi dolgokról is teljesen tévmentesek legyenek. »Die Inspiration bezieht sich nicht auf das, was der hl. Schriftsteller über eine Frage im allgemeinen denkt und weiss, sondern auf das, was er unter dem Beistand der göttlichen Lichtes in seinen inspirierten Schriften sagt.« »Die Erleuchtung und der Beistand des 11. Geistes erstreckt sich also bei den inspirierten Schriftstellern Kraft ihrer Inspiration nur so weit, als es die unfehlbare Wahrheit der Wiedergabe des von Gott gewollten Inhaltes erheischte.« (S. 178.) »Ist denn in dem päpstlichen Schreiben überhaupt von einer Anpassung an die naturwissenschaftlichen Anschau- ungen und nicht vielmehr allein von der volkstümlichen Ausdrucks weise bei Naturvorgängen die Rede?« (S. 191.) Ezen mesterkéltnek látszó szétválasztása az inspirált szentiró gondolkozása és a Bibliában olvasható nyilatkoza- tainak alig lenne megnyugvással elfogadható még az esetben is, ha ezáltal az összes nehézségeken segítve lenne. Pedig ezt épen nem mondhatjuk. Mert ha ez a megoldás alkalmazható is oly természeti tüneményekre, melyekről még ma is a lát- szat után szoktunk beszélni, pl. a nap nyugta, kelte stb.. de még. sok oly nehézség marad fenn, ahol ez a módszer nem segít.
