Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Hellebronth Miklós: Még egyszer az égfölötti vizekről

222

HELLEBRONTH MIKLÓS.

Hosszasabban nem foglalkozhatom most Főnek néze- teivel — az igen messze vezetne célomtól; csak ajánlom a szives olvasó figyelmébe Holzhey találó megjegyzéseit. (Literarische Rundschau, 1906. évf. 11.) Röviden csak annyit jegyzek meg, hogy ezen könyvével az új irány által vallott elveket megdöntenie, nézetem szerint, nem sikerült, azoknak cáfolatára nem is terjeszkedik ki oly mérvben, mint a tárgy fontossága s könyvének célja megkívánná.

S ez nemcsak a »rationalisták« véleménye. Bizonyára többen vannak e folyóirat olvasói között, akik hálával és tisztelettel emlékeznek vissza dr. Pölzlre, a bécsi egyetemen az Újszövetség tanárára. Öt a rationalismussal való kacér- kodással vádolni egyenlő lenne a komikummal. A Theol. Prakt. Quartalschrift 1906. évfolyamában (839.1.) ő ismerteti Főnek fenti művét; s miután a könyv első főrészének, mely az úgynevezett »biblikus kérdés« kifejlődésével s történeté- vei foglalkozik, megadja a teljes elismerést, ami megilleti, így folytatja tovább : »Nicht in gleichem Masse befriedigt hat mich der positive Lösungsversuch Foncks, welcher mit lobenswerter Entschiedenheit für die völlige Irrtumslosigkeit dr. hl. Schrift auch in den profanwissenschaftlichen Partien der Bibel eintritt. . . Nach dem Eindrücke, welchen ich bei der Lektüre der Schrift empfangen habe, hat der Herr Ver- fasser die Schwierigkeiten, welche die These von der abso- luten Irrtumslosigkeit der hl. Schrift auch in den profan- wissenschaftlichen Angaben in sich schliesst, etwas zu gering bewertet. Indirekt gesteht der Verfasser dieselben dadurch zu, dass er einer genauen positiven Untersuchung, welche Unvollkommenheiten sich in der 111. Schrift finden können, aus dem Wege geht, und gegenüber den Ausführungen Holzheys sich auf die Bemerkung beschränkt, manches könne, richtig verstanden, mit der Würde der Schrift verein- bar sein. Ob in der Frage vom Stillstand der Sonne mit dem Satze: nicht der damals herrschenden Naturauffassung habe sich der Geist Gottes anbequemt, sondern der mensch- liehen Sprache . . . ; die von den modernen Exegeten vor- gebrachten Schwierigkeiten . . . gelöst sind, möchte ich nicht