Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 199 értekezést írt. Ezt az értekezést jónak látom most ismer- tét ni, mert a szerzőtől épen folyóiratom jelen füzetében »Energetika és bölcselet« címen rokon tárgyú értekezés jelenik meg, melyet az Aquinói-Szent-Tamás-Társaság fel- olvasó-ülésén hallottunk ; ez az értekezés azután, valamint Pécsi Gusztáv szintén rokon tárgyú egy felolvasása okot adott arra, hogy a nevezett társaságban a munkaerő fenn- maradásáról és módosulásáról eszmecserék folytak, mint erről folyóiratom »Vegyesek« rovatában az Aquinói-Szent- Tamás-Társaság üléseiről szóló értesítés tájékoztat. Schütz szóban forgó értekezésében mindenekelőtt fel- tünteti az ember abbeli természetét, hogy a világ kezdete és vége felől szinte szükségszerűen tudakozódik, valamint a kérdés természetbölcseleti és vallástani jelentőségét. A kezdet és vég kérdése az ember értelmes természetének szükség- képen velejárója, mondjuk, értelmi ösztön, melynek hatása alatt kérdezzük : honnan és hova ? A teljes vagy viszony- lagos kezdet és vég értelmében való megoldáson dől el az Istenin vés vagy monismus sorsa az ész előtt. Sőt még a természetbúvár is minduntalan ott találja magát azoknál a kérdéseknél, melyekkel a bölcselő foglalkozik. E bevezető elmélődések után a mozgást mint az anyagi világfolyamat egyetemes alakját tárgyalja, melyben tényle- gesség és képesség egyesülnek s a képesség ténylegességbe megy át ; nem mondja, hogy minden csak mozgás, csupán azt mondja, hogy minden testi jelenségben ■van mozgás, mint ezt már aquinói Szent Tamás is tanította. Majd két fejezetben a jelen dolgozat két fő alaptételé- nek : a munkaerő (energia) megmaradásának és a munka- erő elértéktelenedésének (entropia) kifejtését, bizonyítását és történetét kapjuk. Hogy pedig e két törvényből vonandó következtetéseit szilárd alapra fektesse, kimutatja, hogy a természeti törvé- nyékét tárgyilagos érvényükkel egyetemben bizonyosságig megismerhetjük. A ma nagyon elterjedt alanyias felfogással szemben igen találóan hivatkozik arra a tényre, hogy a mennyiségtani elvek előbb megismerhetők, semmint azok
