Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
200 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. alkalmazása a természetben, pl. a kúpszeletek törvényeit Apollonius jóval előbb megismerte, mintsem Kepler azok uralmát a bolygók mozgásában felfedezte volna. Ezután rátér a szerző tulajdonképeni tárgyára : a világ végességének bizonyítására. A mű címe, valamint az entrópia-törvény ugyan tulajdonképen és közvetetleniil az időbeli végességre utalnak, mégis, ha már a végesség egy tekintetben tárgyalás alá kerül, kérdésessé válik egyéb szempontokból is, tehát térre s az alkotórészek sokaságára nézve is. Azért a szerző mindenekelőtt a világegyetem együttes valóságának végességét bizonyítja, és pedig részint természettudományos, részint bölcseleti érvekkel. Az előbbiek nem döntők, nem is vezetnek bizonyosságra, az utóbbiak ellenben semmi kétséget sem hagynak fenn. E pontnál helyesen és ügyesen kimutatja az értekező, hogy Kant, amidőn első antinómiájában a világ végességének bizonyí- tását gyöngének akarja feltüntetni, elvcsusztatást követ el, a tér fogalmát kétszínűén (egyszer mint önálló valóságot, máskor mint szemléleti alkalmatosságot) használja s az el- képzelést az elgondolással felcseréli. Az itt ismertetett érvelés teljesen bizonyossá teszi a világfolyamat, sőt a világ végességét és kezdetét. A jelen dolgozat főcélja azonban nem ennek az érvelésnek meg- ismertetése, hanem a világfolyamat kezdetének s egyúttal végének bizonyítása az entrópia törvénye által. Ezt nyújtja a VII. fejezet, kimutatva, hogy a világ összes munkaerői a legnagyobb mennyiségű ektropiából (használható munkaerő) a legnagyobb mennyiségű entrópiává (elhasznált munka- erő) lesznek, egy bizonyos kezdettől egy kikerülhetetlen vég felé törnek. Az így nyert véggel ugyan a szerző nem foglalkozik tovább, de a kezdet az oksági elv alkalmazásával elvezeti őt az első mozgatóig, mely önmaga nem mozog. Közben igen helyesen fejtegeti az okság fogalmát, a 143. oldalon igen ügyesen elemzi a mozgást, hogy az egymásután és az okság közt levő különbséget nyilvánvalóvá tegye, majd feltünteti az elv szembeszökő voltát s alkalmazza a világ egyetemére.
