Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
184 VEGYESEK. mány haladását, sem a filozófia elváltozását. Távol legyen tőlünk, hogy méltán rászolgáljunk egy ily vádra, vagy hogy visszacsinálni akarjuk a fejlődést. Ezt nem akarjuk, s ha Szent Tamást mégis vezérünknek valljuk : tesszük ezt azért, mert arra a metafizikai alapra állunk, melyre Szent Tamás minden korok gondolatszegénységével szemben utal. A gondolat nyomott lapálya a metafizika tagadása. A modern filozófia ezt megveti, küzködik oly álláspont után, melyen minden metafizikai alapozás,' legyen az akár kvanti- tativ : monista, dualista, akár kvalitatív : materialista vagy idealista, képtelenség legyen. A metafizikai világ neki a »hunok csatája« . . . Látja a térben a sokadalmat, érzi, hogy kellene egységes alapnak s összefoglalásnak lenni; de tűre- lemre int ; rámutat a metafizika Ariadne-fonalaira, melyek- bői már gombolyagok vannak . . . Hívei vagyunk annak a reális-ideális ismeretelméletnek, mely az érzéklésből kiemel értelmi értékeket, valódi ideális tartalmat ; ebben biztosít- tátik a megismerés, az ismeret, a fogalom érvénye s értelme. Mi felsőbb energiákkal kihüvelyezzük a világ ideális tártál- mát. Rájutunk ideális igazságokra ; ezeknek s az ideáknak nemcsak szubjektív, formális értékük van; ha az volna, akkor vallás, jog, erkölcs tényleg csak formák. így lesz a morális is nemcsak formák és keretek tana, nemcsak kate- gorikus imperativusok káplársora, hanem első sorban a javak tana, értékek tana : Isten, lélek, cél, boldogság, tör- vény, szabadság, felelősség, érdem. Ez a filozófia adja a monotheizmust ; nem a részt, a természetet . . . nem nézi a részt egésznek, még kevésbbé a részek részét mindennek. Nem pantheista s mégis mindenben Istent látja, vagyis inkább mindent Istenben: panentheizmust. Ez a filozófia ád örök elveket, filozófia perennissé lesz. Kell örök tártál- mának lennie, amennyiben az igazság, az eszmei tartalom az időből kimered, benn van az időben, de nem függ az idő- tői. Nem efemer, amit főleg azok nem értenek, kik a filozófiá- bán csak bizonyos korszak gondolati art almának összefog- lalását látják. így a filozófia csak marokszedője az idők kaszásának . . . tényleg az a bagoly volna, melyről Hegel
