Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Előadások a társadalmi kérdésről Temesvárott
VEGYESEK. 147 gését a socializmussal. Az agrárpolitika céljául a mindennapi kenyérért való küzdelmet tekinthetjük. A küzdelem lassú, de már a régi időkben is a magánföldbirtok megszerzéséhez vezetett. Ecseteli a földbirtokért való küzdelmet a múltban és a jelenben. Az agrárpolitika eltéveszti a célt, hogy a hazai fogyasztást a hazai termelés számára biztosítsa, ezt törvényes intézkedések által mindenféle formában akarja elérni az uzsorások és a piszkos konkurrenciával szemben. A szónok az élelmi szerek drágulását a sztrájkoknak tulajdonítja, amely az egész termelést drágábbá és bizonytalanabbá teszi. Nem vonja kétségbe a munkásság jogát a szervezkedésre, de az még sem járja, hogy ezek a szervezkedések örökös küz- delmekre vezetnek. Farkas Edith, alapítványi hölgy, a modern nővédő intézkedésekről szólott. Nemcsak a sociális nyomor enyhítése és a sociális igazságosság művelése a mi feladatunk, de a léleknek, az emberiség isteni részének gondozása is. A vallás, a hit, a családi élet, az erkölcs érdekében végtelen sok a tenni- valónk. A nőknek kötelessége az ő szellemi tőkéjüket, az ó hitbuzgóságukat, az ő tevékenységüket az egyesületek szol- gálatában az idősebb nők védelmére szentelni. Várady Árpád dr., püspök az előadási sorozat végén néhány lelkesítő szót intézett a hallgatósághoz : Két gondolat mozgatja ma a világot : az evolutio és a revolutio. A revolu- tióval nem érthetünk egyet, mert a sociáldemokráciai rend- szer alapját a históriai fejlemények cáfolják meg ; az a fel- fogás, hogy a történelmi materializmus csak a földön ural- kodik, nem elégíthet ki bennünket. Nem a jogrendben, hanem az emberekben rejlik a hiba, akik azt képviselik, nem a tőkében, hanem az emberekben, akik azzal visszaélnek. Az embereket kell tehát megjavítanunk, a szívüket meg- nemesítenünk. Azért a mi meggyőződésünk az evolutióhoz vezet bennünket, a fokozatos fejlődéshez, amely az embernek erkölcsi erejét igénybe veszi. Isten, haza és család képezik a társas élet legbiztosabb alapjait, amelyeket elhagynunk nem szabad. A socializmus hasonlít az őrhöz, aki a tüzet jelzi, a keresztény-socializmus a tűzoltóhoz, aki a tüzet el is 10*
