Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
78 DE. HANUY FERENC. ezen része: »xai aagxw&evra ix nvevfiarog aylov xai Maoíag Tijs naQ&evov xai t.i'ai’dnoix/joavra«, 1 latinul: »et incarnatus est de Spiritu Sancto et Maria virgine et homo factus est«. Ezen symbolum-szövegrószekben a parthenogenesis tana (ysvvtjaig ix ttuoíHvov, nativitas ex virgine, szűzi születés, Jungfrauengeburt, Virgin-birth) van kifejezve, amelynek dogmatikai tartalma az, hogy a praeexistens »Xgiarög« az emberi természetet férfi közbejötté nélkül, Máriától a szűz- tői, Istennek, a »llvtvuu äytov«. nevéhez fűződő szellemi, akarati tényével, vette magára úgy, hogy az így született Isten-ember: Jézus Krisztus egyrészt metafizikai fiúsági viszonyban áll a »Óság -T«r>;'p«-ral, másrészt fizikai fiúsági viszonyban áll a »Magia í; nao(ftvog«-si\X (a görög szavak a symbolum és az evangéliumok szavai), de nincsen fizikai fiúsági viszonyban semmiféle emberi atyával, Mária jegye- sével Józseffel sem, sőt lényegesen eltérve a mai vallás- történészek által, de már a Justinus korabeli pogányok által idézni szokott keleti1 2 és klasszikus görög 3 theogoniák1 Halm, Bibliothek der Symbole, III. kiad. (Breslau, 1897.) 164. 1. s A. Jeremias, Babylonisches im Neuen Testament. (Leipz. 1900.) 48—9. 1.; A. Jeremias, Das Alte Testament im Lichte des Orients. (Leipzig, 1906.) I. köt. 91., 108. 1., II. köt. 566. 1.; P. Jensen, Das Gilgamesch-Epos in der Weltliteratur, I. Bd.: Die Ursprünge der alttestamentlichen Patriarchen-, Propheten- und Befreier-Sage und der neutestamentlichen Jesus-Sage. (Strassburg, 1906.) 823. 1. 3 W. Soltaxi, Das Portleben des Heidenthums in der altchrist- liehen Kirche. (Berlin, 1906.) 77. és k. 1.; H. Gunkel, Zum religion- geschichtlichen Yerständniss des Neuen Testamentes. (Göttingen, 1903.) 65. és k. 1.; 0. Ffleiderer, Das Urchristenthum, II. kiad. (Berlin, 1902.) I. köt. 551. 1.; II. köt. 78. és k. 1. — Feltűnő új, vallástörténeti elmélet a Conybeare által előadott elmélet, hogy a »jMagia t) nao&éro:* kultusza az »!faxxb!aía nugiifvo:* kultuszából fejlődött volna ki úgy, hogy az *exxi^oía* attribútumait (Ephes. 5, 32) idővel (a III. századtól fogva) Máriára ruházták át, amint ez, C. szerint, az örmény egyház Mária-himnuszainál evidens módon beigazolható. E célból Conybeare bemutatja az >exx),rjoía« mint személyesített égi lénynek tiszteletét a II. században ; különösen feltűnőek az »Acta Thomae«-ben található litániaszerű invocatio-i az egyházhoz, mint a »fénynek szűzi leánya- hoz«. Lásd Conybeare tanulmányának német fordítását O. Deubner
