Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben

A PARTHENOGENESIS ELSŐ NYOMAI.

79

tói, nincsen fizikai fiúsági viszonyban a »üvevfta a'j׳í01׳«-nal1 vagy »Osog jro!r/;(K<-ral sem.

A parthenogenesis ténye Isten műve volt, azt eleinte csak Mária tudta, tudhatta, sz. Józsefnek, Máté tanúsága szerint, »z«r’ ovuq« Isten adta tudtára; az őskeresztények az ő elbeszélésük útján, majd a szentiratokból értesültek; és végre az egyház, a keletkező kételyek ellenében, hit- cikkelyként jelentette ki a parthenogenesis tanát.

A parthenogenesis tana közös tanítása a kath. egyház- nak, a görög-keleti egyháznak és a protestáns egyházaknak, mert mindezen egyházak elfogadják a »symbolum Nicaeno- Constantinopolitanum«-ot,2 sőt a római katholikus egyház és a protestáns egyházak (nem azonban a görög-keleti egyház) megegyeznek egymással a római (»apostoli«) hitvallás szőve- gének hitelvül való elismerésében és használatában is.3

II. A parthenogenesis tana összefügg, de össze nem tévesztendő az «de17raQ&st׳ia Maoiaq« (perpetua virginitas Mariae, Mária örökös szüzessége, immervährende Jung- frauschaft Maria’s) tanításával. Ezen »duiruiydtvia Maoúxg« tanát is közösen vallják4 az említett összes egyházak, a

tollából : Archiv für Religionswissenschaft. (Leipzig) 1905—6. évf., különösen 1906. évf. 1. fűz. 72. és k. 1.

1 A »nvtufitt ayioyc-nak, mint női princípiumnak (חח, gen. fern.), felfogása látszólagos támaszt nyer az * }:iayyékiov xatf 7iigaí01׳s«-ban (lásd a vonatkozó töredéket: Preuschen, Antilegomena. Giessen, 1905, 5. 1.). V. ö.: Hennecke, Neutestamentl. Apokryphen. (Leipzig, 1904.) 10., 16., 19. 1.; Nösgen, Zur Geburtsgeschichte Jesu Christi (Studier- Stube Heft 3.) 123. 1.

2 E. F. Müller, Symbolik. (Erlangen u. Leipzig, 1896.) 50. 1.; T. T. Müller, Die symbolischen Bücher der evang. luther. Kirche, IX. kiad. (Gütersloh, 1900.) 29. 1.; E. J. Kimmel, Monumenta fidei Eccl. Orient. (Jena, 1850.) I. r. 60—200. 1.

3 I. T. Müller, i. m. XLIV. 1.; E. F. Müller, Die Bekenntniss- Schriften der ref. Kirche. (Leipzig, 1903.) 164., 508., 657., 671. 1.

4 »'O^ítóáogo; o,uol0)׳ire« p. I. qu. 39. (Kimmel i. m. 107. 1.); »Artic. Schmale.« p. I. art. IV. (I. T. Müller i. m. 299. 1.): »Ex Maria, pura, sancta semper virgine« ; »Form. Concordiae* p. II. c. VIII. (U. o. 679. 1.): »Confessio Helv. post.« art. XI. (P. Lobstein, Die Lehre von der übernat. Gehurt Christi, II. kiad. (Freib. 1890.) 3. 1.)