Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból
ADALÉKOK AZ EREDETI BÜK DOGMATÖRTÉNETÉHEZ. 71 gatása azt a gondolatot szuggerálja, hogy a görög Makarios- homiliák Egyiptomban ismeretlenek voltak és az egész gyűj- temény másutt készült. Hol ? ki által ? — ezek olyan kér- dések, melyekre adatok hiányában csakis magában a gyűj- teményben lehetne keresni biztos választ, ha ezek a homi- liák konkrét történeti adatokban bővelkednének. Sajnos, a szerző aszkétikus gondolatkörét soha el nem hagyja és így csakis egyes odavetett megjegyzéseiből lehet a homiliák korát illetőleg bizonytalan következtetéseket levonni. Mindenekelőtt feltűnő, hogy a szerző az udvari életről annyit tud, amennyit egy világtól elzárt remetéről alig lehet feltételezni. A császári udvar fényét egy helyen úgy ecseteli, mintha udvari ebédekben része lett volna.1 Egy más helyen megjegyzi, hogy magasállású hivatalnokok, teszem grófok (xófAi! reg) vagy helytartók (?Wo/ot) sokkal nagyobb félelem- mel lépnek a császár színe elé és ott sokkal jobban vigyáznak szavaikra, mint a parasztok és egyszerű emberek, akik a fejedelmet soha sem látták.2'E megjegyzés elárulja, hogy a szerző az udvari élet árnyoldalait, cselszövényeit, hízel- gését igen jól ismerte. A szegény egyptomi remetéknek, akik életök javarészét a sivatag csendjében töltötték és javarészben igen egyszerű emberek voltak, ezekről a dolgok- ról igen zavaros fogalmaik lehettek. (Hírlapok abban az időben tudvalevőleg nem voltak.) De lehet talán, hogy a homiliák korát pontosabban is meg tudjuk határozni. A szerző ugyanis több ízben igen tipikus hasonlattal él, amikor a lélek viszonyát Istenhez ecseteli. Bájos, de szegény lányhoz hasonlítja, akit a király megszeret, rongyait letéteti, fejedelmi ruhákba öltözteti és végül nejévé teszi meg.3 Ez a hasonlat magában véve a szerző képzeletének terméke is lehet, minden történeti háttér nélkül. Tudjuk azonban, hogy egy ilyen mesalliance a kelet- római birodalom történetében tényleg előfordult és, úgyג Hóm. VII, 1. Migne P. O. XXXIV. col. 524. 2 Hóm. XV, 18. sq. Migne o. c. col. 588. 3 Horn. VII, 1. ; XV, 1., 36. ; XXVII, 3. Migne o. e. col. 524״ 576696 ״600 ״.
