Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból
72 DK. KMOSKÓ MIHÁLY. látszik, mindenfelé nagy és mély benyomást tett. Az esemény hőse Arcadius császár fia, II. Theodosius, aki nővérének, Piacidiának tanácsára feleségül vette Leontius bölcsész lányát, Athenaist. A dolog úgy történt, hogy a filozófus halála után két öregebb fia nővérüket ki akarták forgatni az apai örökségből. A lány Piacidiához fordult oltalomért. A rend- kívül szép és irodalmilag is nagyon képzett fiatal nő meg- nyerte az »Augusta« tetszését, aki, ahogy megismerte, fivére számára szemelte ki feleségnek. Theodosius is csakhamar bele- szeretett Athenaisba, aki röviddel utóbb a pogány vallásról keresztény hitre tért és a keresztségben az Eudokia nevet nyerte.1 Amint említettük, mágában véve nem lehetetlen, hogy a szerző az a hasonlata semmi összefüggésben sincs II. Theo- dosius és Eudokia egybekelésével. Csakhogy a Makarios- homiliákban egyéb adatokat is találunk, melyek nagyon amellett szólnak, hogy ez az összefüggés joggal feltételez- liető. A szerző ugyanis említi, hogy az ő korában a zsidóság, mint egykoron a makkabeusok korában, ismét üldöztetést szenved.2 Tény azonban, hogy a zsidókra a kelet-római birodalomban 415 után rossz napok álltak be. Alexandriai Kyrillos 415-ben Alexandriából kergette ki őket,3 ugyanazon évben a keresztények Szíriában kezdték őket üldözni,4 végül pedig a császár, II. Theodosius törvényt hozott ellenök. r’ E két esemény időrendi tekintetben oly közel áll egymáshoz, hogy egymással társítva, nagyon valószínűvé teszik előbbi kombinációnkat. Azonfelül a szerző több ízben céloz a rómaiak háborúira a perzsák ellen ; már pedig ismeretes dolog, hogy épen abban az évben, amikor Theodosius megnősült, a / 1 V. ö. Socrates, Hist. Eccl. VII, 21. Chronicon Paschale, Migne P. G. XCII. col. 792. sq. Joannes Malalas Chronographia. Migne P. G. XCVII. col. 527. Gibbon, The Decline and Fall of the Roman Empire chap. 32. 2 Horn. XVII, 14. Migne P. G. XXXIV, 632 E. 3 Socrates, Hist. Eccl. VII, 13. 4 Socrates, Hist. Eccl. VII, 16. 5 C. Theodosii 1. XXII.
