Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete - Dr. Pataky Arnold: Józsue könyvének történeti jellege
A LESZÁRMAZÁS ÉS A FEJLŐDÉS ELMÉLETE. 721 lehet az az állítás, hogy az emberek valaha minden erkölcsi fogalom nélkül éltek. Az öröklés meggyökeresedett szokást hozhat létre, de nem reflexiót, sem kiolthatatlan, abszolút érvényességű szózatot, mely mindenkiben■ fellelhető s minden cselekedetnek törvénye. Az embernek erkölcsi természete van. Erkölcsi életünk saját énünkből indul ki s nem a mások megfigyeléséből. 5. Az akarat szabadsága. Az öntudat ténye ez. A tér- mészettörvények uralma nem oly közvetlenül bizonyos, mint öntudatunk ténye. És ez nem jelenti az öntudat megismeré- sének teljességét. Ha azonban az öntudat tévedhetne a belső tények megismerésében, akkor ismeretünk többi forrásai sem szülhetnének bizonyosságot. Mert hogy valamely igaz- ságot bizonyosnak fogadjunk el, bármily ismeretforrásból származik is az, nélkülözhetetlen föltétele annak tudata, hogy az indítékot, mely valódinak és létezőnek mutatja a tárgy és az arról való képzetünk közti egyezést, felismertük és e felfogott indíték miatt a tévedés félelmétől teljesen mentesek vagyunk. De ezekről csak belső érzetünk, azaz öntudatunk által értesülünk. Az elhatározásnak végrehajtása a külső világ és az ember között való okozatviszonyon nyugszik, kívül esik tehát az öntudat hatóságán, de nem a belső elhatározás ténye. Az okozattörvény általánosságából merített ellenkezés durva félreértésen alapszik. Ostwald vegyi határozatlanságok- ból magyarázza az indeterminisztikusoknak látszó cseleke- deteket. De eltekintve attól, hogy Ostwald vegytanilag is tévedt, mint ezt kimutatták, Ostwald magyarázata éppen föltételezi az akarat szabadságát, szerinte akarat a szellemi lefolyást gyorsíthatja vagy lassíthatja.1 1 »Ich vermag mich nicht zu überzeugen, dass alle Forschung über das Verbältniss zwischen dem Einzelnen und der Gesellschaft auch nur einen Schritt weiter geführt het als zu dem Begriff einer innigen und allseitigen Wechselwirkung, in welcher sich, wenn auch in der mennigfachsten Abstufung, alle zugleich gebend und empfan- gend, aktiv und passiv verhalten.« Rümelin : Gesetze der Geschichte, 1878.
