Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Metzger Márton: Hammurabi és Mózes törvényei
664 DE. METZGER MÁRTON. ságot akarja kimutatni, a legvilágosabb petitio principii, hisz ez a quod erat demonstrandum. Én a bírót érő szi- gorú büntetés okát (5. pont) nem abban látom, hogy a res judicata megbolygatása sértené a törvény iránti tiszte- letet. Szó sincs róla. Ellenkezőleg, ha világos, hogy az ítélet tévedésen alapszik, feltétlenül újra kell Ítélni, mert nem az adja meg a törvénynek a tekintélyt, hogy Ítélete megvál- tozhatatlan, hanem az, hogy mindig igazságos. Más értei- mezés itt el nem fogadható, mint az, hogy ha a biró valami igazságtalan befolyás következtében változtatja meg az ítéletét, akkor éri a büntetés. Bizonyítom : 11a a vádló a rés judicatában új argumentumokat hoz fel, melyekből kitetszik, hogy neki igaza van, akkor a biró köteles helyes ítéletet hozni, különben saját hibájából ítél rosszul és a per tizenkétszeres büntetésében lesz elmarasztalva ; ha a vádló csak a régi alapon perel, ismét kiteszi magát a per- vesztésnek. De nem teszi ki magát annak akkor, ha a bíróval eleve megegyezett. A XII táblás törvény világosan kimondja : bis de eadem re agere ne liceto, itt tehát az ítélet megváltoztatásáról szó sem lehet, és így analógiáról sem. Állítsuk most ezekkel szembe a Mózes-féle törvény- hozásban a bírákra hozott szabványokat. Míg ezek egy- részt a bírák megválasztására adnak utasításokat, addig másrészt gyönyörű utasításokat tartalmaznak a bírák szá- mára. Ilyenek : vigyázzon arra, hogy hamis tanúságot el ne fogadjon ; egy ember tanúságára senkit halálra ne Ítéljen. De ne is engedje magát a többség nyomásától befolyásolni, mert a többség akarata még nem bizonyítéka az igazságnak. Ne tegyen különbséget a gazdag és hatalmas javára gaz- dagsága és hatalma miatt, sem pedig a szegényen meg ne könyörüljön az igazság rovására. Óvakodjék az ajándék elfogadásától még a bírói széken kívül is. Mivel Jehova nevében ítél, ennek átka sújtja a hamis bírót. Akárki megláthatja, hogy áthidalhatatlan széles ür választja el a két törvényhozást. Hammurabi nem ismer erkölcsi momentumokat, a bírót nem serkenti igazságos, emberséges Ítéletre, nála csak bűn és büntetés van, illetve
