Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre
Tiamat-féle kaid legenda nyomait, minthogy ez szintén a teremtést tárgyalja. Pedig Mózes és kortársai, kiknek őseik szintén Kaldeából származtak, ismerhették azt a Marduk— Tiamat-féle legendát s Mózes kortársai szintén hajlandók voltak a bálványimádásra ; de azért Mózestől mégis távol állt a gondolat, azon könyvbe, melyet Isten parancsára írt, pogány mondát, akár változtatott alakban is, fölvenni és Isten szava gyanánt szerepeltetni; távol állt tőle a gondolat, Isten hatalmának feltüntetésére arra hivatkozni, hogy ő egy pogány mythus képzelt szörnyetegén győzedelmeskedett. De talán Mózes korában a zsidóknál már feledésbe ment a Marduk—Tiamat-féle legenda s ez oknál fogva nincs annak nyoma a Genezisben. Jó, legyen úgy. Ámde azért mégis marad egy az előbbinél is sokkal feltűnőbb jelenség, az tudniillik, hogy Jeremiás, Ezechiel és Dániel próféták köny- veiből szintén hiányzik a »rahab« szó. Pedig ezek a próféták ugyancsak tudomással bírhattak ám a Marduk—Tiamat-féle káld legendáról, minthogy Jeremiás közvetlenül érintkezett a kaldokkal Palesztinában, azoknak jó indulatát is tapasz- talta, Ezechiel és Dániel pedig meg épen a kaldok közt éltek a babiloni fogságban. Mind a hármuknak feladatában is állott, honfitársaik körében a monotheismust a polytheismus ellen megvédeni, minthogy azok is a babiloni fogságban lévén, kaid pogányok közé voltak szétszórva s azért igaz hitüket e pogányoknak Marduk—Tiamat-féle s egyéb poly- theista hitregéi a legnagyobb veszélylyel fenyegették. S dacára mindennek, e három próféta könyveiben semmi nyoma sem a Marduk—Tiamatnak, sem a Jáhvé—Ráhábnak. Mi követ- kezik ebből ? Ebből csak az következik, hogyha azon szent- könyvekben, melyekben a Marduk—Tiamat-féle káld legenda nyomának dr. Karácson hypothesise szerint okvetlenül meg kellene lennie, s még sincs meg, akkor annál kevésbbé lehet annak nyoma azon szentkönyvekben, melyeknek szerzői a Marduk—Tiamat-féle legendáról tudomással nem is birhattak. Ennélfogva, aki azzal dicsekszik, hogy ez utóbbi szent- könyvekben ama nyomokat mégis feltalálta, vagy saját tájé- kozatlanságáról állít ki fényes bizonyítványt, vagy pedig ÉSZREVÉTELEK A »NÉHÁNY SZÓ STB.« CÍMŰ CIKKRE. 655
