Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre
656 DR. BALITS ANTAL. humbugot űz. Ilyen mesterség pedig Gunkel-féle embereknél nem szokatlan dolog. Dr. Karácsonnak még csak azon állítására akarok röviden reflektálni, mely szerint »a behemoth és leviathan« szavak, melyek a Szentírás néhány helyén előfordulnak, szintén kaid hitregékből átvett legendás alakokat jelentenének. Alig olvasta dr. Karácson Jób könyvének 40. és 41. fejezeteit, mert különben ilyen állítást nem kockáztatott volna. E feje- zetekben ugyanis maga az Isten apróra leírja a »behemoth és leviathan«-nak nevezett állatokat, hogy azoknak óriási erejéből következtethessen az ember a teremtő Istennek roppant nagy hatalmára. Már most 11a ezek az állatok nem volnának valóságos élő lények, hanem csak hitregei alakok, csak emberi fantázia által festett állatok, akkor az Isten hivatkozhatnék-e rájok, mint bámulatos hatalmának bízó- nyítékaira ? Ügy-e nem ? Tehát a »behemoth és leviathan«-nak valóságos lényeknek, élő állatoknak kell lenniök ; »behemoth« ugyanis jelent vízilovat, »leviathan« pedig a fent hivatkozott fejezetekben jelent krokodilt, de másutt jelent kígyót, tengeri szörnyet is úgy, mint a (tannin), mely szóval külön- ben is azonos jelentményűnek vétetik a 74. zsolt. 13, 14. és íz. 27, 1. Bővebben lásd Bochartus, Hierozoicon, P. II. Lib. IV. cap. 15. és 16. Ezek után most már, úgy hiszem, Hellebronth úr nem fogja tőlem rossz néven venni, ha őt tisztelettel arra figyel- meztetem, hogy máskor senkit arra ne biztasson, hogy a Szent- írásban holmi mondákat böngészgessen, minthogy ilyeneket az illető ott úgy sem fog találni s azért a sokkal hasznosabb munkára fordítható drága idő csak veszendőbe menne és ezenkívül — s ezt hangsúlyozva mondom — a lélek is igen könnyen kárát vallhatná. Győr. Dr. Balits Antal.
