Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre
652 DR. BALITS ANTAL. fejedelmét érteni ? annál is inkább, minthogy »rahab« egyebütt is Egiptomot jelent, Ezechiel 29, 3. pedig Fáráo nyíltan is »tannim«-nak (= tannin) neveztetik, hol is e szavak állnak : »Haec dicit Dominus Deus : ecce ego ad te, Pharao, rex Aegypti, draco (héb. tannim) magne.« Az eddig mondottakból, úgy hiszem, elég világosan kiderül, hogy azon érvek, melyekkel dr. Karácson a Marduk— Tiamat-féle káld legenda nyomait a Szentírásban kimutatni törekedett, semmi reális alappal nem bírnak. Még világo- sabban kiderül ez, 11a tekintetbe veszszük azt a választ, melyet dr. Karácson azon kérdésre ad, hogy az említett káld legenda mikor és hogyan kerülhetett a szentiratokba ? Válasza ugyanis e kérdésre ekként hangzik : »A kaid népekkel való sűrű érintkezés Krisztus előtt a VIII., VII. és VI. században hozta Ráháb legendáját is a zsidó néphez. Ismeretes dolog, hogy a kaid néppel való gyakori és élénk összeköttetés oly erős befolyással volt az említett századokban a zsidó népre, hogy a monotheismus is valósággal veszély- ben forgott s a prófétáknak legnagyobb erőlködésbe került a polytheista hitregék áramlatában fönntartani az egy Istenben való hitet. így nem is csoda, hogy ily legendák, mint Marduk és Tiamat küzdelme, elterjedtek a néphiedelemben. A pró- jétáknak s a szent könyvek íróinak azokat kürtani nem lehetett, de legalább veszélytelenekké tették azáltal, hogy a monotheismussal összhangba hozták s héber nevet és alakot adtak azoknak. így került a Szentírásba Jáhvé és Ráháb küzdelme.« E válaszban ahány a mondat, annyi a téves állítás. A zsidó nép ugyanis a VIII. és VII. században nemcsak nem gyakori és élénk, de semmi összeköttetésben sem állt a kaid néppel, miért is ennek polytheista hitregéi, köztük a Marduk—Tiamat-féle legenda is, a zsidó nép körében el nem terjedhettek, sem annak monotheismusát nem veszélyeztet- hették. A VI. században azonban igenis a zsidók érintkezésbe jutottak a kaldokkal, mert hisz ezek közé hurcoltattak fogságba. Azonban e fogságban a bálványimádó kaldokkal való sűrű érintkezés annyira nem mételyezte meg a zsidók
