Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre
ÉSZREVÉTELEK A »NÉHÁNY SZÓ STB.« CÍMŰ CIKKRE. 653 vallási érzületét, hogy inkább e fogság alatt teljesen kiábrán- dúltak a bálványimádás rögeszméjéből, melyben az egyiptomi kivonulás óta kisebb-nagyobb időközök leszámításával folyton nyavalyogtak. A bálványimádás kórságát ugyanis a zsidók magukkal hozták már Egiptomból, mit a Sinai - hegyén történt aranyborjú imádása is bizonyít. Miután pedig az igéretföldjét elfoglalták, a bálványimádásra való hajlamuk folytonos tápot nyert a visszamaradt kananeusoknak, vala- mint a közelfekvő bálványimádó népeknek, az idumeusok- nak, moabitáknak, ammonitáknak, íiliszteusoknak és föníciai- altnak ragadós példájából és pedig oly mértékben, hogy a bírák és királyok korszakában gyakran vissza-vissza is estek a bálványimádásba, míg végre a babiloni fogságban abból annyira kijózanodtak, hogy Antiochus Epiphanes, szír király alatt, ki őket erőszakkal a pogány hitre téríteni akarta, ősi vallásuk védelmére fegyvert is ragadtak. Ezekből tehát világos, hogy Jób könyvének szerzője és Izaiás próféta, kik azon időt, midőn a zsidók a kaldokkal érintkezésbe jöttek, legalább egy századdal megelőzték, a kaldoktól a Marduk—Tiamat-féle legendát át nem vehették. Ami pedig a 88. zsoltár Ethan nevű szerzőjét illeti, való- színű ugyan, hogy ez Júda országának utolsó éveiben, tehát a VII. század végén vagy a VI. század elején élt ; de az akkor fenforgó körülményekből szintén bizonyosra vehető, hogy ő azt a legendát a kaldoktól át nem kölcsönözhette. Mert hisz azon időszakban a kaldok mint ellenséges, pusz- tító, gyilkoló hadak jelentek meg a zsidók hazájának terű- létén, tehát sem nekik nem lehetett akár idejük, akár szándékuk a zsidókat holmi pogány legendákra oktatni, sem ezeknek nem lehetett kedvük ilyen oktatást tőlük elfogadni. A prófétákra pedig, Isten ezen magasztos hivatású, rend- kívüli követeire hogyan tud dr. Karácson a bálványimádás ellen való küzdelmükben olyan alant járó taktikát ráfogni, mintha a monotheismus megmentése végett a pogány hit- regéket átdolgozott kiadásban bocsátották volna Isten válasz- tott népének rendelkezésére ? Hisz ez valóságos ámítás és szemfényvesztés lett volna. Nem ily fegyverekkel küzdöttek
