Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre

•'"־־י׳ ^'־־ י ': -־' ־rr״

A 88. zsolt. 10. és 11. verse így hangzik : »Tu dominaris potestati maris, motum autem íiuctuum eius tu mitigas. Tu humiliasti sicut vulneratum superbum (a héber szöveg szerint a 89. zsoltárban : in brachio virtutis tuae

dispersisti inimicos tuos«. Izaiás idézett helyéről majd alább.

Már most dr. Karácsonra fennebb ismertetett állítása azt a feladatot lója, hogy mindenképen kimutatni tőre- kedjék, hogy az idézett három helyen a Marduk-Tiamat-féle káld legenda van eltemetve. Mert ha csakugyan megvan e helyeken az a legenda, akkor eltemetve kell lennie, mint- hogy a felszín annak semmi nyomát nem láttatja. S dr. Karácson hozzá is lát teljes erővel az ott képzelt hulla ki- ásásához, mely munkához az ásót az arab fordítás szolgál- tatja neki. S vájjon mi a munka eredménye ? Ö azt hiszi, hogy az említett szentírási helyeken csakugyan rábukkant a káld legenda csontvázára. Mire alapítja e hitét ? Kettős okra.' Az egyik az, hogy e szentírási helyek közül az első helyen a héber »rahab« úgy tűnik fel, mint valami vadállat vagy szörnyeteg s egyúttal mint Jáhvé ellensége ; a másik két helyen pedig, ahol a »rahab« a tengerrel együtt említtetik, ez a »rahab« akként jelentkezik, mint valami tengeri szőr- nyeteg és szintén Jáhvé ellensége. Már pedig a káld legenda Tiamatja szintén szörnyeteg volt, szintén vízzel állt kapcso- latban, amennyiben vízzel árasztotta el a földet és szintén a világalkotó Marduk ellensége volt ; ezen feltűnő hasonla- tosságból, mely Jáhvé—rahab és Marduk—Tiamat közt van, napnál világosabban kiderül, hogy említett szentírási helye- ken a Marduk—Tiamat-féle káld legenda van, habár változ- tatott alakban, reprodukálva. Ez az egyik ok, melyre dr. Karácson véleményét alapítja. A másik ok pedig az, hogy az arab fordítás a héber »rahab« szót nem fordítja le, hanem megtartja az arab szövegben is s ennélfogva azt tulajdon- névnek tekinti, amiből aztán önként következik, hogy az arab fordító a héber szöveg »rahab« kifejezése alatt a káld legenda Tiamatját értette.

Vegyük most közelebbről szemügyre dr. Karácson kettős okát. Az elsőt épen nem látom beigazolva; az idézett

ÉSZREVÉTELEK A »NÉHÁNY SZÓ STB.« CÍMŰ CIKKRE. 649

Hittudományi Folyóirat. 1907.

43