Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre
650 ÍR. BALITS ANTAL. három szentírási helyen ugyanis sehogy sem tudom észre- venni azt a bizonyos akár tengeri, akár szárazföldi szörnye- teget, vagy hozzá még ragadozó állatéhoz hasonló fejjel biró, pikkelyes, szárnyas, saskörmű szörnyeteget, aminőnek dr. Karácson értekezésében a káld legenda Tiamatja van fel- tüntetve. Ha pedig nevezett szentírási helyeken annak a bizo- nyos szörnynek nyoma nincs, akkor az merő fictió ; fictióval pedig nézetem szerint alaposan érvelni nem lehet s azért az ilyen érvelésnek eredménye sem lehet más, mint fictio. Azonban tegyük fel, hogy a héber »rahab« valami tengeri szörnyeteget jelent és pedig olyant, melyet Jahvé legyőzött, akkor is mi jogon állíthatja valaki azt, hogy e szörnyeteg alatt épen a káld legenda mesés Tiamatja értendő, minthogy a tengerben van valóságos szörny is elég, melyeken az Isten kimutathatja hatalmát ? Csak Gunkel-féle rationalista agy vetemedhetik olyan csalafintaságra, hogy a Szentírásban való- ságos szörnyeteg helyett pogány mesebeli szörnyeteget tété- lézzen fel, hogy ily módon a Szentírás tekintélyén csorbát ejthessen. A második okot, melyre db. Karácson véleményét ala- pit ja, az arab fordítás szolgáltatja. Ez a héber »rahab« szót az idézett szentírási helyeken megtartja, s ennélfogva azt tulajdonnév gyanánt szerepelteti. Ezen körülményből dr. Karácson azt következteti, hogy az arab fordító a »rahab« szó alatt a káld legenda Tiamatját értette. De hogyan is ért- hette ? Hisz a káld legenda Tiamatja csak az ékiratok meg- fejtése folytán, mely a múlt században történt, került felszínre, holott a Szentírás arab fordításai már a középkorban léteztek. Ha tehát az arab fordító a »rahab« szót tulajdonnévnek tekinti, azt csakis oly jelentményben veheti, aminőt a bibliai nyelvszokás ahhoz, mint tulajdonnévhez csatolt, t. i. »Egip- tóm« jelentményben. A Szentírás igen gyakran hivatkozik Isten azon nagy jótéteményére, hogy mindenható hatal- mának érvényesítésével választott népét Egiptomból ki- vezette, a makacs, kevély Fáráót pedig megtörte és seregével együtt elpusztította. Tessék csak elolvasni a fent idézett három szentírási helyet ; nem alkalmazható-e azoknak mind-
