Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre
148 DR. BAI.ITS ANTAL. látszik, helyes nyomon járnak.« Tehát Gunkel és Loisy azon férfiak, kiktől kölcsönözte, dr. Karácson amaz állítást s kiknek vezetése mellett törekedett be is igazolni azon állítás helyességét. Már pedig kicsodák ezek az urak, Gunkel és Loisy ? Gunkel protestáns, rationalista tanár Berlinben, Loisy pedig kath. pap Párisban, de olyan kath. pap, kinek kath. hite nincs, mert Gunkelnek és egyéb rationalistáknak jár- szalagján halad a biblikus kérdésekben, miért is már öt műve Indexre is került. Minthogy tehát dr. Karácson értekezésének szerkesztésé- ben ilyen vezetőkre bízta magát, eleve föltehető, hogy ily vezetés mellett nem jó útra tévedt. A rationalista ugyanis a Szentírás isteni tekintélyét el nem ismeri, azt pusztán emberi műnek tartja és pedig olyannak, mely hemzseg a tév s állításoktól és koholmányoktól; miért is, midőn a Szent- írásban kutat, nem az abban foglalt igazság földerítése a célja, hanem inkább az, hogy mindenféle ravasz fogásokkal és tudományos apparátus káprázatával az avatatlan előtt a Szentírást a legkülönfélébb hibákról vádolhassa, annak tekintélyét leronthassa. Hogy dr. Karácson nevezett vezetőit követve csak- ugyan tévútra került, eléggé kitűnik azon érvelésből, melylyel állítását megokolni törekszik. Mert minő érveket hoz fel állí- tásának bizonyítására? Idézi Jób 9, 13; 26, 12; a 89. zsolt. 10. és 11. verseit és íz. 51, 9. Ezeken a helyeken ugyanis a héber szövegben előfordul a בהר (rahab) szó. Ez a szó a Szentírásban mint ige (= háborog, kegyetlenkedik, éré- lyesen fellép valaki ellen), mint melléknév (= kevély, vad), mint főnév (= kevélység, vadság) és mint tulajdonnév (= Egiptom) jő használatba. Lássuk most az idézett helyek tartalmát. Jób 9, 13. így szól: »Deus, cuius irae nemo resistere potest, et sub quo curvantur, qui portant orbem« (héberben ירזע בהר a kevély segítői). Jób 26, 12. ez áll : »In fortitudine illius repente maria congregata sunt, et prudentia eius percussit superbum« (héb. ■1'ייב
