Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre
ÉSZREVÉTELEK A »NÉHÁNY SZÓ STB.« CÍMŰ CIKKRE. 647 mert ez a kérdés a hit-erkölcsi igazságok körén kívül esvén, ők ilyen és ehhez hasonló dolgokban elágazó véleményeket vallhatták. Így tanít említett körlevelében XIII. Leo pápa is, mondván : »In his, quae de necessitate fidei non sunt, licuit Sanctis diversimode opinari, sicut et nobis, ut est S. Thomae sententia.« Egyébiránt, hogy azok maguk, kik az »égfölötti« vizeket égboltozat fölötti vizekre magyarázták, mennyire meg- lehettek akadva ezen égboltozat fölötti vizekkel, eléggé sejtetik velünk azon tarka és furcsa vélemények, melyekkel ezen vizek rendeltetését feltüntetni igyekeznek. Cornelius a Lapide szintén megkockáztat e célból három véleményt. De mintha csak maga is érezte volna e három vélemény ki nem elégítő voltát, azért negyedikül még odaveti : »Denique multa mirari voluit nos Deus, non scrutari.« Minthogy Hellebronth szóba hozta dr. Karácson Imrének »Kháld legenda a Szentírásban« című. a Hittudományi Folyóirat 1902. évi II. füzetében megjelent értekezését is olyforma megjegyzéssel, hogy jóllehet dr. Karácson ez érte- kezésében hasonló eszméket penget, mint Hölszky, mindazon- által ellene kifogásdió hangok még sem emelkedtek, — azért vegyüli most egy kissé bonckés alá dr. K. I. értekezését is. Mit állít dr. Karácson az említett értekezésben ? Lássuk csak. A káld legenda szerint, úgymond, Marduk, a világosság istene, a világ alkotója volt, Tiamat pedig egy szörnyeteg. Ez a szörnyeteg megakarta akadályozni a világ alkotását és elrendezését s azért sötétséggel és vízzel borította el a földet. Marduk harcra kelt Tiamattal, megölte azt, azután világosságot hozott a földre, a vizeket tengerekbe szőri- tóttá és megkezdette a szárazföld elrendezését. így a káld legenda. Ezt a káld legendát aztán a szentírók átvették a Szentírásba is, azon különbséggel mégis, hogy a Marduk és Tiamat neveket fölcserélték Jáhve és Ráháb nevekkel. Ez dr. Karácson állítása. Most az a kérdés, hogyan jutott dr. Karácson ezen állításhoz ? Ö maga megmondja, midőn így szól: »Gunkel és utána Loisy abbé Jáhvének Ráháb ellen való küzdelmében a káld Marduk és Tiamat legendáját vélik felismerni s úgy
