Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre
636 DR. BALITS ANTAL. nehéz, tömör anyagokból összeróttnak gondolni ? Ha tehát Jób 37, 18. ily szavak fordulnak elő : »kiterjesztheted-e, mint ő, az égboltozatot, mely szilárd, mint az ércből öntött tükör ?« — akkor ez nemcsak a szentíró korabeli felfogásnak felel meg, hanem a mi felfogásunknak is, ily hasonlat nemcsak Jób költői irályú könyvében foglalhat helyet, hanem a mi költői müveinkben is. Ami pedig Geseniusnak a Gen. 1, 20. előforduló héber szavak értelmezését illeti, ezen értelmezésből csak annyi derül ki, hogy Gesenius a héber »rakia« szót itt az égboltozatra vonatkoztatja. Ez pedig Hellebronth szá- mára semmit sem bizonyít ; mert, mint fennebb láttuk, magam is azt erősítem, hogy a »rakia« az égboltozatot, a coelum sidereumot is jelenti. De meg nem is helyes Gesenius értelmezése ; mert a »rakia« a Gen. 1, 20. nem a coelum sidereumra, az égboltozatra, hanem a coelum aéreumra, a levegőégre vonatkozik. E helyen ugyanis e héber szava- kát találjuk : ףיוער ףפועי ץראת־לע ינפ־לע עיקר ם;משת ezeknek szószerinti fordítása így hangzanék : »szárnyasok röpköd- jenek a föld fölött, az ég erőssége színén vagy felületén«. A héber c'״i- (pánim) szónak rendes jelentménye tudni- illik ez : facies, superficies. Az innét képzett ';®ילע jelent tehát ennyit : valaminek színén, felületén, valami fölött, így értelmezi ezt maga a Genesis írója is, midőn ugyan- csak a Gen. 1. fejezetének 2-ik versében az ,;8?"ל? kifeje- zést két ízben is használva, így szól : חו?15ד ׳'?’?8:.י לוה'ם חורו 2'ם־חלא תפחרמ לע”'־® ׳־^ mit a Vulgata így ad vissza: »Et tene- brae erant super faciem abyssi, et Spiritus Dei ferebatur super aquas.« Már pedig hermeneutikai szabály, hogy nemo non sui ipsius optimus est interpres. Azért fordítottam én is a fentebbi héber szavakat így : »az ég erőssége színén vagy felületén«. Az »ég erőssége« alatt itt természetesen a coelum aéreum, a légkör értendő, minthogy a madarak csakugyan a légkör színén, felületén röpködnek. A levegő ugyanis láthatatlan lévén, minden rétege annak színét, felületét is képezi, aminthogy a madarak valóban a földtől a legváltozatosabb távolságokban szelik át a légkört. Esze- rint tehát az idézett héber szavak nemcsak magyar, hanem
