Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Balits Antal: Észrevételek a »Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez« című cikkre
ÉSZREVÉTELEK A »NÉHÁNY SZÓ STB.« CÍMŰ CIKKRE. 635 namini volatilibus coeli« (Gen. 1, 28.), vagy : »Et ecce cum nubibus coeli quasi filius hominis veniebat«. (Dan. 7, 13.) A Szentírás tehát maga magyarázza meg nekünk, hogy a hé ben. ?'קר (firmamentum) szót mily értelemben kell ven- nünk. Kell ugyanis e szó alatt értenünk nemcsak a coelum sidereumot, vagyis az úgynevezett égboltozatot, hanem a coelum aereumot, a levegőeget is. Más szóval: a héber »rakia« jelenti azt az egész légiirt, mely a föld fölött sátor- szerűen terjed ki, mely sátornak mintegy takaróját képezi a láthatárig leereszkedő égboltozat. Azért mondja Izaiás is az Istenről : »Qui extendit velut nihilum coelos, et expandit eos sicut tabernaculum ad inhabitandum.« (Iz. 40, 22.) így tehát megdől cikkező azon állítása, hogy az »erős- ség« alatt nem a coelum aéreum, hanem a szilárd égboltozat értendő ; mert az igazság az, hogy mind a coelum aereum, mind az égboltozat értendő alatta. Ha pedig az »erősség« (rakia, firmamentum) alatt a coelum aéreum is értendő, akkor csak a hiányos tájékozottság foghatja rá a szent- Íróra, hogy a firmamentum fölötti vizek alatt a coelum sidereum, vagyis az égboltozat fölött levő fantasztikus vizeket értett, holott ott vannak szintén a firmamentum körébe tartozó coelum aéreumnak valóságos vizei, a felhők. Ilyformán aztán Hellebronth azon állításával szemben, hogy az égfölötti vizek alatt az égboltozat fölött levő vizek értendők, be is fejezhetném cáfoló soraimat ; mert, amint láttuk, hamis föltevésből indulván ki okoskodása, egész okoskodása zsákutcába került. Azonban hogy Hellebronth tévedése még nagyobb vi- lágításban álljon előttünk, szívesen helyezkedem én is az ő téves álláspontjára és innét mérlegelem az állításának bizonyítására fölhozott érveket. Azt mondja ugyanis, hogy a héber »rakia« a szentíró s kortársai felfogása szerint a szí- lárd égboltozatot jelenti. De hát mit is ér el Hellebronth úr ezzel a szilárd égboltozattal ? Épen semmit. Mert hisz mi is ugyancsak égboltozatról beszélünk, tehát, amint a »boltozat« szó magával hozza, azt szilárdnak képzeljük, de azért kinek jutna eszébe az égboltozatot holmi kövekből vagy egyéb 42*
