Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete
A LESZÁRMAZÁS ÉS A FEJLŐDÉS ELMÉLETE. 595 való különbséget, a különbség élét azáltal akarja venni, hogy vélekedése szerint az ember is utánzással és indulatszókkal kezdi a beszédet és eljut a szógyökér-képzésig. Valóban — írja — nincs nagyobb különbség az emberi ész és az állati nyelv között, mint Homér görögjei, a veda árja és az ausztrá- liai s pápuái vad törzsek nyelve között, ami megkülönbözteti a lángelmét a tompa elméjűektől.1 De hogyan van, hogy míg az emberi nyelv halad, változik, tökéletesedik, az állati nyelv nem ? A tasmániakról azt tartották, hogy a legalacsonyabb fokon álló emberek,1 2 s mégis 8—10 nyelvet beszéltek; ma hasonlót állítanak a busmanokról, akik pedig bámulatosan képzett nyelvvel bírnak. Hogyan magyarázható meg, hogy minden huronfalunak külön nyelvjárása van s a busman nép számtalan dialektust használ ? Valdeck 1835-ben nem hasz- nálhatta azon szótárt, amely 1820 után készült. Teljes joggal kérdi dr. Lazarus : »Mi az oka, annak hogy Szibéria, Afrika vagy Siam hordáinak elegendő két vagy három nemzedék nyelvszokásaik gyökeres átváltozására és Tahiti lakói egy és fél század lepergése alatt öt új számot vettek be számlá- lásukba ? Miként magyarázzák ki az emberiség szünetlen vágyát a valóságban kifejezni és jelképezni az elme fogalmait és a mindenség tüneményeit ? Melyik állattani csoportozat mutat föl hasonló tüneményeket ?« Az emberi szó — írja Weddingen — mindenkor a természet synthesise vala amaz arányban, amint a törzs vagy nemzet a műveltség útján előrehaladt; az állati nyelv pedig mindenképen a psychikai érzetek kizárólagosságának és szükségszerűségének hódol. Az emberi beszéd a szabadság hűbére és uralja a dolgokat, mert a valóságot fölfogja és önmagát elemezi. A szokás és dressura bizonyos külső fejlődésre az állati nyelvet is képe- siti, de tárgya változatlanul az érzéki adatok köre marad. 1 De !'intelligence. I. 385. 1. 2 V. ö. Lubbock és Quatrefages. A dél-ausztráliai nyelvekben a hat eseten kívül van egy másik az exativ vagy ergativ a főneveknél, a személyes névmásoknál causativ. Ratzel II. k. 27. 1. A dieyerieknél a gyermek neve kilenc éven alul kurawiele, 9—12-ig mockaworo, 12-őn fölül thutchawara, 11a szakálla nő thurrie, férfi ־־matharie, agg =pinaru.
