Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete

Az emberi beszéd halad és tökéletesedik a gondolat vivmá- nyaival és a tárgy elmés alkalmazásával. E kettős nyelv között ugyanaz a különbség, mint az ösztön mozdulatlan tevékenysége és az értelmes szabadság között. Egyedül az ember beszél anyagtalan tárgyakról, egyedül ő elemez, egyedül ő helyezi a beszédet az eszmék, a tiszta észigazságok pártatlan szolgálatába. Maga Lubbock is mondja : »A nyelv, amint van. majd kivétel nélkül, távol áll a kötelességtől, és mégis minden, még a legmíveletlenebb nyelv is oly gazdag kifejezésekben, oly összetett nyelvtani szerkezettel bír, hogy nem csodálható, ha némely gondolkodó isteni és csodás eredetet tulajdonít a nyelvnek.«

A pozitívizmus a szervek hasonlóságára, az indulatok kifejezésének megegyezésére utal. Mi nem tagadjuk, hogy az állati hang és az emberi szó egy töredéke a szervezet állapotainak jelzése. De nemünk beszél a mindenség általános törvényeiről és a dolgok elveiről is, következtet s önmagára visszatér. »De la sorte — írja a fentnevezett jeles szerző — l’rréductible difference des deux langages s’affirme avec un éclat nouveau, en raison mérne ne l’identité de leurs premiers matériaux !« 1

1 TJjabb időben még a gyermeklélektant iparkodtak kizsékmá- nyolni az ember és állat között fennálló lényeges különbség meg- szüntetésére. Némelyek szerint az ember embryo korában végighalad az állati élet fokozatain, tehát az embernek születésekor mind szer- vezetre, mind értelemre felül kellene múlnia az állatokat ; de épen az ellenkező tény. Az állat születésekor sokkal tökéletesebb, pl. : a csibe, a legtöbb rovar, a kukac, de a haladás lassú, sőt semmi. A gyermek rövid idő alatt nyelvet alkot, melyet előbb tanulunk meg mi, mint a gyermek a miénket ; kezével, szemével, nyelvével összehasonlít és ítél. Taine azt állítja, hogy a gyermek a nyelvet úgy tanulja meg, mint a költő a prosodiát ; >>a lángész eredeti abban is, mikor adott formákhoz alkalmazkodik.« A gyermek — írja A. Maury — (Le sommeil et les rőves 393. I. és Balmes Phil, fond.) ösztönszerűleg játszik, mert fejlesztem kell izmait és mozgásra szoktatni ; de játé- kaiban kifejti értelmiségét, megfigyel, összevet és elmélkedik. Romanes kutyája a furcsára és nevetségesre ugatott ; Darwin fia nevetett. Ugyanezen jelenségek találhatók fel a vadnépek gyermekeinél. V. ö. dr. Ratzel, Weddingen 606. 1., Duilhé 302—306. 1.

596 KOZÁRY GYULA.