Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete
A LESZÁRMAZÁS ÉS A FEJLŐDÉS ELMÉLETE. 587 akarnák állítani, hogy az állatok is bírnak ilyen szabadsággal. Ez az alapja erkölcsi életünknek is. Az érzéki szervekre tett benyomás az agy velőhöz jut és visszahatást idéz elő. De hogy a psycho-physika nyelvén beszéljünk, egyedül az ember képes a visszahatást meg- szakítani vagy megváltoztatni. »Az elevenen boncolt állatnak lehetetlen külsőleg nyilvánítania a vágás okozta fájdalmat : ellenben a legutolsó ember is, pl. a vadember, mikor ellensége skalpozza, külsőleg nem mutatja kínját, látszólagos közömbös- ségével boszantja hóhérját és a fájdalommal dacolni látszik.« Míg az állat természete általában szenvedőleges, az emberi akarat főjellemvonása a tevékenység. A háziállatok közöm- bősek és bármilyen körülmények között tűrik állapotukat. A társaságban élő állatok minden altruistikus érzelmeik mellett a közös származás és családi érzék iránt érzéketlenek, egyes szórványos esetet kivéve övéik halála fölött fájdalmat nem éreznek. Az állat rabigába hajtja fejét az emberi zsarnok előtt. A kivételek magyarázatukat lelik az iskolázásban és az utánzás ösztönében. Csak az ember képes társadalmat alkotni, melynek tagjai gazdaságban, jóllétben, hatalomban gyarapodnak. »Az emberi társaságokból támadnak azután szükségleteik, fejlettségük szerint, az időnek s éghajlatnak behatása alatt kormányok, hogy a társadalmakban a rendet s biztonságot fenntartsák s a közös érdekekre ügyeljenek. E társadalmi szervezet első eleme, mint azt már számtalanszor megjegyezték, a család, a legtartósabb és legállandóbb vonzal- maknak tűzhelye, melyek szülőkről gyermekekre szállanak s végre ugyanazon egy hazának fiaira is kitérj eszkednek. Az ember, mint már Aristoteles jól megjegyzé, az egyetlen társadalmi lény, minthogy a gyermekek nevelése az emberi faj részéről hosszú s gondos ápolást kíván meg. Az állatoknál — szorosan véve — nincs társaság. Ha néhány faj, mint a méhek vagy hódok, csapatosan élnek is, lehet-e ezt társaságnak nevezni ?« 1 1 B. S. Hil. u. o. 85—86. 1. Egyúttal feleletül Pulszky Ágost- nak. V. ö. A jog- és állambölcsészet alaptanai. Budapest, 1885. Eggen- berger. 66—67. 1. 39*
