Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete
588 KOZÁRY GYULA. Az állatok önmaguk erejéből sohasem tökéletesítik termé- szetes működésüket. Míg az ember a viszonyok, létköriilmények és szükségletei arányában folyton tökéletesítette eszközeit, szokásait és erkölcseit a történelem haladó árjában, az állatok ősrégi szokásaikban megmaradtak és műösztöneiket nem töké- létesítették.1 A méh évezredek óta ugyanúgy rakja sejtjeit, a hód egyformán építi alagútját, a> madár fészkét.2 És az 1 George Henrik mondja : »Az ember »az egyetlen oly állat, melynek vágyai a kielégítés után nőnek ; az egyetlen állat, amely soha sincs kielégítve. A mai ökör nem vágyódik egyébre, mint az az ökör, amelyet az ember legelőször fogott igába. A csatorna sirálya, mely a gyorsjáratú gőzös felett kering, nem kíván jobb táplálékot, sem jobb lakást, mint az a sirály, mely akkor csapongóit ottan, mikor Caesar gályái először érték a brit partot. Abból, amivel a természet őtet kínálja, ha még oly bőséges is az, az ember kivételével minden élő lény csak annyit bír venni s csak annyival törődik, amennyivel megállapított s határozott szükségletét kielégíti. A további készletnek vagy jutaléknak egyedül szaporodása érdekében veheti hasznát. Nem így az ember. Alig elégíti ki állati szükségleteit, már más szükségletei támadnak. Először eleség kell neki, mint az állatnak ; majd hajlék, miként az állatnak ; ezek megadatván, szaporodási ösztönei keresik a kielégítést, miként az állatéi. De itt az ember elszakad az állattól. Az állat sohasem megy tovább ; az ember csak egy végtelen haladás első lépcsőjére tette rá lábát — oly haladáséra, melyre az állat soha rá nem lép ; oly haladás ez, mely az állattól eltávolítja s annak föléje emeli. Miután a mennyiség utáni vágyat kielégítette, a minőséget is keresi. Maguk az állattal közös vágyai is kiterjednek, kifinomodnak, megnemesednek. Már nem puszta éhség, hanem az ízlés az, ami az eledelben kielégítést keres ; a ruházatban nem a puszta kényelmet, hanem az ékességet keresi ; a durva hajlék házzá alakul ; a nemváloga- tós nemi vonzás gyengéd érzelemmé változik át ; s az állati élet kemény nyers törzse finom szépségben borul virágba. Amint szükségletei kielégítésére való hatalma gyarapszik, vele nőnek vágyai. Ha az alacsony vágyak leküzdvék, Lucullus Lucullusszal vacsorái ; tizenkét vadkant forgatnak nyárson, hogy Antoniusnak egy falat húsétel készüljön ; a természet minden országát kifosztják, hogy Kleopatra bájait emeljék ; márvány oszlopsorok, függőkertek és hegyekkel vetél- kedő gúlák emelkednek.« Progress and Poverty. 2 »Vájjon nem olymódon alkotja-e ma is sejtjeit a méh, mint azelőtt 15—20 vagy több ezer éve is, mikor az ősanyagok olvadása közben szabályos hatszögű sejtjei a márvány rétegeiben megkövültek ? Az ember azonban azáltal, hogy ,hasonlóival társul, erejét mérhetet-
