Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete
586 KOZÁRY GYULA. szete egy, és »az emberi lélek tökéletessége annyira terjed, amennyire a faj bármely egyedének lelki tökélye terjed.« »Engedjük meg azonban, — írja Duilhé — hogy létezik oly mélyre sülyedt vadember, akiben az észnek semmi nyoma nines : még akkor is ez csak pusztán accidentalis állapot lenne, amely semmikép sem érintené az illető ember emberi természetét. Ez emberben az ész javíthatatlanul elcsenevé- szedett, nyilvánulásai megsemmisítvék a művelés vagygyakor- lás híja folytán, de mint tehetség megvan benne a maga teljességében. Bizonyíték erre nézve az, hogy az ásatag ember utódai, a vadember fiai a művelt ember, sőt a lángész is. Ellenben minden művelődés dacára az állatnál és az állat utódainál az egyformaság föltétlen és kivételt nem ismer ; a reflektáló, általánosító, feltaláló és haladó ész nála minden- kor és lényegileg egyenlő zéróval. Tehát bármely ember és bármely állat között a viszony olyan, mint a zéró és valamely pozitív mennyiség között : azaz a köz áthidalhatatlan.« Ama második tehetség, mely az ember és állat között lényeges különbségre mutat, a szabad akarat. Szabadok-e az állatok ? Oly kérdés, mondja Barthelémy S. Hilaire,1 mely nincs eldöntve : de ha véletlenül szabadok volnának is, nem a mi módunkra azok. Szabadnak lenni annyit tesz, mint belsőnk itélőszéke előtt megkülönböztetni a jót a rossztól és érezni magában, hogy választásunk szerint ezt vagy amazt követelhetjük. Nagyon elfogultnak kellene lennünk, ha azt körülmények nagyszerű változandóságain alapszanak. U. o. 12. Vissza- utasítja azon érvet is, melyet a történeti feljegyzések hiányából kovácsolnak. U. o. 12—13. 1. — Strausz Viktor írta : »Man spricht so gern vom Kindheitszustande der ältesten Menschheit. Gut, man ist dazu berechtigt. Aber dabei denke man auch, dass ein Kind in .den ersten Jahren seines Lebens eine grössere Entwicklung durch- macht als in den ganzen spätem achtzig Jahren, dass ein Kind, zumal ein geniales, alle Dinge rascher, lebhafter und unbefangener auffasst und innerlich verarbeitet als ein Erwachsener, und man vergesse nicht, dass jene frühem Menschen mit diesen und anderen Vorzügen der Kindheit dennoch zu Männern und Greisen anschauend, sinnend, überlegend und denkend heranreiften.« 1 A philosophia viszonya a természettudományokhoz és a valláshoz. Ford. Péterfy Jenő. Kiad. a M. T. Akad. 1890. 84. 1.
