Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Kis-Erős Ferenc: A szépség mint esztétikai fogalom
Hogy Gietmann eszmemenetét könnyebben átláthas- suk, előre meg kell jegyeznünk, hogy Gietmann elméletének az ethikusokétól való minden eltérősége onnan származik, mert Gietmann félreértette e kifejezést : »maga a megismerés tetszik«, vagy : »a kalleologikus élvezet a megismerésnek élvezete«. Ugyanis míg — még az ethikusok is mind Jungmannal egyetemben a megismerés élvezetét állandóan a vágyótehetségbe helyezik, 1 addig Gietmann a meg- ismerés élvezetét úgy értette, hogy mivel a megismerés az értelem munkája, tehát a megismerés élvezete szintén magá- nak az értelemnek lesz élvezete, vagyis ő ezt az élvezetet magába az értelmi tehetségbe helyezte. De további értelmi tehetségünknek a dolgokban nem jóságuk, hanem igazságuk (azaz : megismerhetőségük) felel meg. Tehát szerinte a szépségnek materiáléja legközvetetle- nebbül nem a dolgok jósága, hanem a dolgok igazsága lesz. Illetőleg a dolgok jóságáról csak annyiban engedi meg, hogy a szépség materiáléja lehet, amennyiben azt a jóságot trans- scendentalis értelemben vesszük és így a jóság — megismer- hetősége következtében — igazsággá lesz. Ha megengedjük azt, — amit azonban nem engedhetünk meg, — hogy az értelmi tehetségben tulajdonképeni élvezet lehetséges, akkor Gietmannak többi állításait és követkéz- tetéseit is mind meg kellene engednünk. Ámde az értelmi élvezetet mint értelmi élvezetet úgy Jungmann, 2 valamint a többi scholastikus tudós is a leghatározottabban 3 vissza560 DR. KIS-ERÖS FERENC. sondern in der ihm eigenthümlichen Beziehung auf das natürliche Streben genommen wird, beruhigt irgendwie das Streben, das Schöne dagegen das Streben des Verstandes nach Wahrheit.« 1 Steécz, i. h. 238. lap, Piszter, i. h. 8. lap, 2. jegyz. 2 V. ö. Jungmannak megjegyzését, melyet Vallet francia esztétikusnak Gietmannéval egyenlő fölfogására tett, mondván : ■>E tan természetesen oly tévedés, hogy alig hihető, hogy tudományos munkában ilyennel találkozni lehessen, főleg ha a szépséget Szent Tamás nyomán akarja fejtegetni.« Jungmann, i. m. mini. 222.*** S. 318. 3 Steécz, i. 11. 238. lap.
