Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Kis-Erős Ferenc: A szépség mint esztétikai fogalom

A SZÉPSÉG MINT ESZTÉTIKAI FOGALOM.

נ56

utasítja, aminthogy a lélektan álláspontjáról mindenkinek vissza is kell utasítania. 1

Tehát Gietmann alaptévedése tuajdonképen a szépség formálója körül forog, mert szerinte a szépség formáléja : a dolgok igazságának (megismerhetőségének) azon sajátos- sága, melynél fogva a dolgok igazságának megismerése nyújtja a kalleologikus élvezetet, és pedig szerinte nem a vágyó- vagy törekvőtehetségnek, hanem a megismerőtehet- ségnek mint megismerőtehetségnek, 1 2 ami pedig lélektani abszurdum.

Ezen elméletet Gietmann Vallet-féle elméletnek nevez- tűk, mert bár az alapelvet : az »értelmi élvezethet még Gietmann előtt mondotta ki Vallet, de Vallet fölfogását Gietmann nemcsak oltalmába vette Jungmann ellenében, 3 hanem ő kísérletté meg ezen elméletet filozófiai alapra he- lyezni és nem közönséges készültséggel védelmezni. 4

3. §. Jungmann és az ethikusok elmélete eltérésének okai és kritikája.

Jungmannak és az ethikusoknak a szépségről szóló elmélete közötti különbséget azon fogalmakra mint alapokra kell visszavezetnünk, melyekre élméleteiket fölépítették.

Ezen alapfogalmak: »élvezet«, »szeretet«, »külső és belső jóság«, »megismerés«.

I. Élvezet.

Határozzuk meg az élvezet fogalmát.

Szent Ágoston szerint : Az élvezet annak a bírása, amit

1 Tüzetes és aprólékos részletekig menő visszautasítását lásd Piszternél, i. h. 46—50. lap.

2 V. ö. Piszter, i. h. 8. lap, 2. jegyz.

3 »Die scharfe Polemik gegen Vallet (Nr. 222 * ff) können wir nur für durchaus ungerechtfertigt erklären.« Gietmann, i. h. 289. laP> jegyz.

4 »Zur christlichen Aesthetik« G. Gietmann, Stimmen aus Maria- Laach. XXXIV. köt. I. füz. 53—67., II. fiiz. 166—179. és III. fűz. 279—296. lap.