Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Kis-Erős Ferenc: A szépség mint esztétikai fogalom

A SZÉPSÉG MINT ESZTÉTIKAI FOGALOM.

557

háromféle elméletet különböztetünk meg : 1. a Jungmann- félét, 2. az ethikusokét, 3. a Gietmann—Vallet-félét.

I. A Jungmann-féle elmélet.

Jungmannak a szépségről adott meghatározásai közül e meghatározás tünteti föl elméletét minden elemében : »A szép a dolgoknak belső jósága, amennyiben azáltal alkal- masak az értelmes lélekre nézve, annak (tudniillik a jóság- nak1 világos megismerése alapján az élvezet tárgyává lenni.« 1 2

Jungmann esztétikájának még más két helyén is3 4 ad egy-egy meghatározást a szépről, de e két utóbbi meg- határozásában elmélete már nincs oly éles világításba helyezve, mint a fönnebbiben.

Jungmann eszmemenetét a következőben vázolhatjuk : A dolgok belső jóságát, tökéletességét, az értelem megismeri. Ezen megismerés útján azt a jóságot, tökéletességet, birto- kunkba vesszük. Az így birtokba vett jóságot tulajdonképeni (jóakaró) szeretettel szeretjük, s ezen szeretet vágyó vagy törekvő tehetségünkben élvezet (az úgynevezett kalleologikus élvezet) kíséri. Szerinte tehát a szépséget, illetőleg a dolgokat, amennyiben szépek, tulaj donképeni (jóakaró) szeretettel szeretjük, mert szépek, s nem azért mert élvezetet vagy hasznot okoznak. Ebből azután önként következik, hogy a kalleologikus élvezet nem más, mint a tulaj donképeni (jóakaró) szer etetet követő élvezet.4

Következőleg Jungmann szerint a szépség materiáléja : a dolgok belső jósága ; formálója pedig, vagyis az, ami a belső jóságot tulaj donképeni szépséggé teszi : a belső jóságnak ama sajátossága, hogy megismerése alapján (következtében) tulaj donképeni (jóakaró) szeretet élvezetét kelteni képes.

1A fordítás helyességének védelmét lásd Piszter-nél, i. h. 5. lap 4. jegyz.

2 Jungmann, Aesthetik. 3. Aufl. num. 110.

3 Jungmann, i. m. num. 109. és 111.; magyar fordításukat lásd Steécznél, i. h. 231. lap.

4 V. ö. Piszter, i. h. 33. lap.