Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Kis-Erős Ferenc: A szépség mint esztétikai fogalom
558 DR. K1S-ERŐS FERENC. II. Az ethikusok elmélete. Az ethikusok a szépség fogalmát a legkülönfélébb sza- vakkal fejezik ki, de meghatározásaikat ezen alapmeghatá- rozásra lehet visszavezetni : A dolgok szépsége azoknak belső jósága, tökéletessége, amennyiben e jóságnak megismerése okoz élvezetet. így például : 1. Szalézi Szent Ferenc szerint : »Szép az, aminek a megismerése tetszik nekünk«.1 2. Sanseverino szerint : »A szép az, aminek megismerése tetszik.«1 2 3. Palmieri : »Szépek azok a dolgok, . . . melyeknek megismerésük tetszik.«3 4. Egészen ezt tanítja Keutgen 4 és Limbourg 5 is. Jegyzet. Ethikusoknak csak azért nevezzük e helyütt e tudósokát, mert alapfogalmaikat (mint alább látni fogjuk) az erkölcstanból, az ethikából, vették át változatlanul, s az esztétikát az etliika alap- fogalmainak hatalma alá akarták hajtani, ahelyett, hogy az esztétika mivoltára való tekintettel állapították és csiszolták volna ki alap- fogalmáikat. Elméletük eszmemenetének vázlata a következő : A dől- gok belső jóságát, tökéletességét, értelmünk megismeri, s maga ez a megismerés tetszik vágyó tehetségünknek (aka1 Le beau (est) ce qui plaist á l’entendeinent et á la cognoissance . . . ou pour le dire autrement, le beau (est) ce dönt la cognoissance nous agree. Lásd Jungmann, i. m. S. 360, 259. Anmerkung. 2 V. ö. fönnebb. 3 Palmieri, i. m. Vol. I. Ontológia, pag. 531. Thes. 33. de pulcritudine : »Pulcra sunt, quae visa placent : quae scilicet placent qua cognita, seu quorum ipsa apprehensio placet.« 4 Jos. Kleutgen, De ipso Deo, num. 713. pag. 418. Ratisbonae, 1881. »Eatenus igitur bonitas rei est pulchritudo, quatenus etiam hoc habet, ut ipsa ejus cognitio placeat.« פ Max. Limbourg, Quaest. metaph. Thes. 115. pag. 391. Oeni- ponte, 1884. »Boni ad vim cognoscitivam ordinem S. Thomas accurate declarans ponit, eatenus bonum esse pulchrum, quatenus insuper id habeat, ut ipsa ejus cognitio placeat. Itaque neque bonum per sese spectatum, neque bonum ad vim cognoscitivam simpliciter relatum pulchri rationem constituit : at vero bonum mente cognitum, qua- tenus ejus cognitio delectationem affert, ipsum est pulchrum.«
