Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
540 DE. HANUY FERENC. és zsidó kortörténeti (rabbinistikus, apokalyptikus, escbato- logikus irodalom) analogo n-jainak felderítésére fognak irányulni; de a kiinduló pontot és az áttekintést itt kaptam meg ezen speciális kutatások folytatásához. Nehézségek merülnek fel minden oldalról, de másrészt mégis mindenütt a legszebb harmonia a katholikus és természetfeletti felfogással. Ahol a hit hiánya által elfogult kutató csak ellen- mondást vagy bizonyítók hiányát találja, ott is a figyelmes kutató meglelheti, csürés-csavarás nélkül, a kivezető utat, nem dogmatizáló formulával, hanem történeti módszeres eljárással is. FÜGGELÉK. A fenti tanulmány fő célja volt a keresztény »ősegy- ház« íróinak a parthenogenesis iránti álláspontját, arra vonatkozólag visszahagyott adataikat felkeresni, meglatolni és a dogmatörténet szemüvegén át megvizsgálni. Az ősegyházba még bizonyos tág számítással Justinus-t is belésorozhattuk, de már kívül esik az ősegyház körén: Irenaeus, Tertullianus, Clemens Alexandrinus, Origenes és Hippolytus. A fenti adatok azonban csak nyernek súlyukban, ha ideiktatom — legalább röviden — azt, amit ezen itt utóbb említett egyházi írók, a Justinus-t követő 100 évnek iro- dalmi vezérei, a parthenogenesis-re nézve írásban ránk hagytak. Teszem ezt annál is inkább, mert magam sem mellőzhettem ezen írókat, mert csakis így láthattam egész tisztaságban a parthenogenesis-re vonatkozó irodalmi hagyó- mány-anyagot. (Az »áu71aQ&evícc«-ra, vonatkozólag Tértül- lianus, Clemens Alex. és Origenes műveivel már az I. feje- zetben foglalkoztam.) Annyit már eleve megjegyzek, de a dolog termesze- téből is következik, hogy dogmánkra nézve új és elsődleges történeti adatot ezen íróknál már nem találunk, de látjuk teljes kultuszi virágzásában a parthenogenesis-t. Mindezen öt író a parthenogenesisről számos helyen
