Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben

A PARTHENOGENESIS ELSŐ NYOMAI.

541

és félreérthetetlenül nyilatkozik. Szövegök szerint ismer- tetni ezen számos helyeket felesleges volna, különben sem bírna eminens dogmatörténeti értékkel, mert a partheno- genesis tanának ezen íróknál való előfordulását senki sem tagadja, de nincs is lényeges újabb elem az ő, a partheno- genesisre vonatkozó feljegyzéseikben. Csakis az a feltűnő, bár Justinust ebben is csak Hippolytus közelíti meg, hogy a »naQ&év0Q«-t és a »jtaQ&svayévvyaig«-t minduntalan elő- hozzák és különféle módon szemléltetik vagy azzal más igazságokat szemléltetnek.

a) Irenaeus főbb szövegei a parthenogenesisre:

Co. haereses III. 16,2. alatt ex professo tárgyalja a »gene- ratio ex virgine et Spiritu Sancto «-t és idézi Máté 1,1; 1,18; 1,20; Isai. 7,14; János ev. 1,13. (feltűnő alkalmazás a parthenogenesis-re, amelyről fent már sz. Pál római levelével kap- csolatban szó volt); Irenaeus itt súlyt fektet arra, hogy Máté (1,18) »Christi generatio sic

erat«-ot mond és nem »__Jesu generatio«-t.

M

igne S. Gr. VII. 921. s k.

» » III. 19,3. — M. 941.

» » III. 20,3. — M. 944.

» » III. 21,4. — M. 945. 952—2. (Ezen legutolsó

helyen, M. 952. hasáb, ír. azt írja, hogy Ivrisz- tus: »hic est qui ex virgine, quae fuit de genere David, generatus est.« Ez egy olyan állítás, amit a protestáns theologia, még a partheno- genesist védő is, állandóan támad. Lásd fent megjegyzéseimet sz. Ignác ephesus-levelóhez.) » » III. 21,5.7.10. — M. VII. 951-5.

» » III. 22,1-4. — M. VII. 955-9.

b) Tertullianus főbb szövegei a parthenogenesisre: Apologeticus 21. — M., S. Lat. I. 455.

De carne Christi 4. — M. II. 803 — 5.

» » » 17-18. 21-23. - M. II. 827-9.832-6.

(A c. 23.-ban Tertullianus tagadásba veszi